Hideg elűzve...

Forralt bor az már megvolt, két hétig jártam rá, a vasaló hetekkel ezelőtt ment tönkre, előtte a varrógépem, már magától varrt, jól összeolvadtak benne a dolgok, a pedálban. Két hete a digi antennát tartó vasketyerébe fagyott bele az évek alatt beleeső víz, és elgörbítette annyira a fagy, hogy elállítódott.

De: már két órakor duruzsolt a kazán, vasalóm holnap lesz, varrni amúgy sem tudok.
A "mester"ember mondta, hogy reggelig ki kéne egyenlítenem a szerelés díját.

Megegyeztünk... :))

A krumpli megsült, tettem zsebre belőle, amíg hideg volt.

Na, minden rendben, köszi Lánykák a tanácsokat, és hogy mosolyogtatok!

Hó és hideg...

Ez ugye természetes, csakhogy a hideg idebent van. Ki tudja, mióta, hajnalban valamikor elszállt a gázkazán, nem tudjuk begyújtani, az őrláng nem akar megmaradni. Apa szétszedte, kifújta, próbálta újra, nem jó. 15 fok van, odakint meg szakadt a hó, már elállt, na, ilyenkor nem szeretem nézni, fázik a lábam, gyapjúban.

Moncsi! Minek neked ilyenkor mosni, mikor nincs fűtés?

Csak!

Gázsütőt begyújtottam, de semmi nincs, amit hirtelen beletehetnék, hogy ne feleslegesen égjen. Keleszteni hidegben nem állok neki. Sütök krumplit héjába, nem hiába...

Hó elállt, apa elment Feheruaru rea, alkatrészért. Siófokra akart először, mondván melegszik a vonaton, majd onnan megy Fehérvárra, aztán az lett, hogy majdnem lekéste a vonatot, mert nekiállt pasziánszozni, ezt tudja.

Mi a f...nak kell bekapcsolni a gépet? Akkor nem ült volna ide.

Mondom én: porszívó is elől van, mégsem kapkodok hozzá óránként / sokszor naponta se.. :(/

"Gyakorojjá önfegyelmet, apukám!"

De egy HüPi. vagy, te Moncsi!

Ezzel elment a vonatra...

Jó, hogy nem tudok unatkozni, közben még a sapija bojtját is felvarrta, mondván én úgyse tudom megcsinálni rendesen.

Igazad van, a kezem pihentetni kell, csak semmi hirtelen mozdulat, /kezdetét veheti a "Csináld magad..." :O mozgalom/

/Ez nálunk nem számít veszekedésnek.../

Szellemgyógyászat

Nemrég kaptam egy levelet Öcsémtől, javasolta, hallgassuk meg az előadást, teljes nyitottsággal.

Erről az oldalról való

Itt a többi patikaszer

Ezek itten ni! Remélem, nem okoznak több bajt, mint, amennyit használnak majd...

Megvettem a csuklórögzítőt...

Nem mondom, de ugye tudjátok?

Még kaptam egy másikat is, és egy kencét, azok délután lesznek elérhetőek a patikában.
És igen, nem tartott tovább öt percnél, csak a fagy a fejemet is keményíti, és nem láttam be, hogy ezt már hetekkel ezelőtt megtehettem volna...

Ha kell egy "jó" mondat...

Stilszerűen: "Beszarás!"

/ Már ha a bullshit= lószar :))) /


Bullshit generator

Taktikai utasítás...

Kézilabda meccset néztünk a minap, csak közben a magyar csapat már haza is utazott az EB-ről, sajnos...Büntetőhöz állt a hétméteres vonalra egy játékos, kihagyta. Balázs megszólalt: Ő bizony nem "árulná" el a kapusnak, hova akarja dobni a labdát, teljesen másfelé nézne, mint ahova szánná a játékszert. Erre én: ezt hívják szemcselnek. Na, apjának se kellett több, és egyből emlegetni kezdte az apósát( nekem a papám), tudni kell, hogy Papa volt, aki a szülőfalumban, 1962-ben meghonosította a kézilabdát, több csapatot is edzett, ifi, és felnőtt korosztályokban, mindkét nemből. Tette ezt több, közel 4 évtizeden át. Legjobb eredményünk, persze nekem is kellett ezt művelni, megyebajnokságot nyertünk, 1984-ben. Sajnos a felsőbb osztályba jutás nem sikerült. Két évre rá, pedig a térdem is megadta magát, ott ért véget a sportkarrierem, 12 év után, 21 éves koromban.

Tehát ülünk a tv előtt, és csodálkozunk /nem nagyon/ gyermekünk éles eszén, én viszont már azt láttam magam előtt, vajon, hogy is nézne ki egy ilyen "szem- edzés", mert akkor azt is trenírozni kell, hogy hatékonyan lehessen cselezni, vagy nem?

Végül is arra jutottam, ezzel a szervünkkel is lehet körözni, jobbra-balra "kaszálni", hadd nyúljon az az izom. Ez még nekem is menne, izzadásmentesen.

Aztán szinte minden nap előjön valamilyen formában ez a szösszenet. Persze már nem olyan vicces, de azért megkockáztatom, legfeljebb félrenéztek, ha nem tetszik.

Főztem krumplit, héjában, úgy a legjobb, (vagyis inkább sütve héjában), és ott lóg a frissen füstölődött, kb. egy hónapja, szalonna, na azzal igazán jó. Mondom Apának, papa sokszor csinált ilyet, de úgy ám, hogy nem nézett az asztal felé, kicselezett bennünket, nehogy rájöjjünk, mi is van az asztalon...

Eszembe is jutott a gyerekkori ízélmény ezzel kapcsolatban, mikor elég sokszor volt nálunk ilyen vacsora otthon. Csak betette Papa a krumplit a sütőbe, mikor kész volt, ott gőzölgött bebugyolálva egy edényben, és hozzá a fagyos szalonna.


Hát ilyesmi eszementségekkel tartom lágyuló agyam edzésben. Érdekes módon ezekre a régi dolgokra sokkal jobban emlékszem, mint a nemrég történtekre.

Félkész dolgaim...

Nem bírok magammal, a nagy örömre, hogy nem fáj a kezem, "rákötöttem", mivel az italt nem bírom... Aztán pár nap alatt kiderült, nem kellett volna, le sem merem írni, mi van, mert megint úgyis mindannyian elküldtök az ... orvoshoz, meg a ...-ba is, mert nem fogadok szót. A fülemet már el is dugtam, mert Ercsu beígérte, hogy annál fogva ráncigál el a dokihoz. Mindenesetre, fújom, és kenem, és most abbahagyom megint a bökdösődést. Ennyire jutottam: helyet "csinálandó"/brrr!/a következő uruguay-iaknak, egy kék színátmenetes Aeolianba kezdtem, lassan halad a végkifejlet, Edge Chart felé, valamint a Haruni, amit én is megtaláltam, de mikor Ercsuval erről beszéltünk, akkor azt hittem, csak összekeverem a hangzása miatt a halumival, ami egy sajtféle. Ám, mint kiderült a vallatásnál, már el is mentettem addigra, a kinyomtatandók közé. Lágyul az agyam.

Tematikus nap...

Úgy látszik, tegnap ilyen napom volt, először a táskás kérdés, amihez hozzákapcsoltam az ehhez passzoló olvasottakat. Majd este 11 után belenéztem a tévébe /Hallmark/, ha erőltetve is, de nem annyira, a könyvhöz illeszkedett a film, Jeggyűrű a címe. Illesztési pont: a helyszín, Kalifornia, Napa-völgy, és az egésznek az alapja: szőlőbirtok, olasz család.

Kerestem pár képet, szerintem a könyvhöz ez a "környék" adhatta az ihletet.

Ez aztán a véletlen...

Pár perce fejeztem be N. R. : Az udvarház c. könyvét, jó, tudom, nem valami magasröptű, és nem is klasszikus, de mostanság főleg azért olvasok, hogy gyarapítsam a szókincsemet. Erre egy több, mint 600 oldalas könyv számomra megfelelő. Nora Roberts legtöbb könyve közel egyforma oldalszámmal dicsekedhet. Ezeket még el tudom olvasni, úgy értem, hogy a stílusa még nem bántóan csöpögős. A közelmúltban, idén, olvasottak egytől egyig inkább krimik, mint szerelmes regények. D. Steelről ezt már nem állítom, van egy csomó "darab" tőle is, de csak azért, mert annak idején 300 Ft volt darabja. Nem bírom olvasni.
Nos, vissza az udvarházhoz, már a vége felé tartottam, mikor elém jön a következő oldal, olvasom, és hunyorgok, nyomkodom a szemem, hogy jól látok-e, és tényleg nem a blogokat böngészem, hanem nyomdaipari terméket tartok a kezemben. Hogy hogy nem, egy dühös férfi ámokot fut a kedvese szobájában, mikor is a földre pottyan egy női aktatáska, annak meg a tartalma elszabadul. A feszes seggű pedig elkezd leltározni: olvassátok!/remélem jól látható, már nem volt kedvem szkennelni, fényképeztem/

Hogy mi van a táskámban...

Melyikben? Mert alapjában véve itthon ücsörgök, és ennek ellenére minimum 3 féle táska van készenlétben, és még majd' egy köbméternyi, amit nem használok semmire. Van egy biciklis-kosaras, boltba járós, egy Siófokra menős-vonatozós, és egy a kettő között, azt bárhova vihetem, nem árulkodó, hogy falurú gyüttem.

Alapfelszerelés: buxa, pézsé, Wc-papír, tollak, noteszek, jegyzettömbök, szanaszét salátásodva, vizesüveg, gyógyszerek, (óvszerek) na ez nem annyira, csak rímelt,nehéz napok "felszerelése",

(bár olyankor igyekszem itthon maradni, és nem mutatkozom emberek közt, még az utcára sem nézek ki szinte, annyira megvisel, és már hogy unom...)

fogkefe/?/, mellé a fog, csoki, tökmag, rágógumi, kézkrém, kéztörlő, nedves, ragtapasz, varrókészlet, mindenféle szatyrok tömkelege, azzal van kitömve, opcionálisan telefon, könyv, kötés-felszerelés, horgolótű, nagyon nem szeretném, ha bármikor váratlanul érne egy helyzet, amit lehetetlen lenne kezelni.
Gyakorlatilag komplett üzletsort hordok magammal, gyógyszertár, drogéria, rövidáruda.

Ettől valahogy azt hiszem, számítok valamit, azt ki tudja, lehet, egyszer szükségem lehet erre a sok kacatra, és akkor majd meghozza gyümölcsét a sok cipekedés...

Hahota kiegészítés...

Én is mondtam apának, hogy nem kell bele tej, de nem hitte el, ragadt is rendesen, de attól lesz fehér, szerinte.Aztán , igen, b+ Moncsi, nem igaz, hogy nem tudnád már megtanulni a bélpucolást, és a töltéskor emiatt van a szívás, mert szakad, reped, miért nem néztem meg előtte, még fel is fújtam, aztán meg egy hétre undorom lesz tőle... Igyekszem, de lassan fejlődök, értelmiségi szülők gyereke vagyok... :)

Ja, és hab a toron (disznó), évekig vágtunk ketten apával, napokig. Az utóbbi pár évben már hívott segítséget, de az a nézete, hogy ha sok a segítség, megesszük mire végzünk. Vagyis: nem sajnálja, csak fogy...

Hahota...

Most, ahogy olvasom a blogfrissítéseket, Ízbolygónál ezt találtam, dobtam egy hátast! Totál ismerős a szituáció, nálunk is hasonló mennyiségben hangzik el a "ba" betűvel kezdődő kötőszó.

Köszönöm az élményt!


(Hátha valaki nem olvasta)

Lehet zongorázni a különbséget...

Tiszinek:

Nálam aztán nem nagy pékség van, Te lány! Csak 3 napja sütöm folyamatosan, de már nem teszem ki , mert ugyanilyenek, viszont nem esnek szét. Ne gondolkodj, dagassz!



Azért mégis mutatnék valamit, egy"bóti" zsömle, Apa tett rá szert, Fehérváron, igaz a táska aljában volt, de nem voltak síndarabok rápakolva, mégis ilyen dizájnos, bele az nincs szegénynek, és megsütni is elfelejtették, /..."hogy a pék rakja tele!"/De, jó vétel volt, mert csak 18 Ft darabja, ha egyet veszel, 20. Amit én szoktam itt, a szomszéd boltban venni, annak, 22, és az is 20, ha magában van, DE: annak van belül is tésztája, van mibe harapni, a számon kívül, ha nagyon sietnék reggelizni. Ezt meg telefújták levegővel. Ilyen kenyeret itt is lehet kapni, akkora, hogy nekem a mai 3 veknike, 1 kiló lisztből nem foglal annyi helyet.

Jöjjön a bizonyíték, képekben, mellette egy tegnapi én zsemlémmel, amelyik a belét is mutatja.

Kenyér...

Mikor napokon át csak morgást hallok a főzőlyukamból, mikor Apa falatozik, akkor tudom, hogy előbb-utóbb kenyérsütésre kell adni a fejemet, és inkább előbb, a béke érdekében. A bolti kenyerünk, ugyanis szétesik állandóan, mindegy, hogy éles, vagy nem annyira a szeletelőeszköz. Na, ilyenkor hallom a hangokat, különböző, szinte az összes szentek emlegetésével, kiegészítve még felemlegetve a "politikai" hovatartozásukat, esetleg utalva az etnikumukra is.Ezt ennél szalonképesebben lehetetlen felvázolni.

Limara Bagettjét szoktam az utóbbi időben "utánozni", csak más formában, spórolva az energiahordozóval, igyekszem két formában elhelyezni, akkor egyszerre sülhetnek. Változtatni nem szoktam rajta, csak a burgonyapelyhet kihagyom, valamint az előtésztát dupla mennyiségű tésztához teszem, mégsem akarnék naponta kétszer nekiállni, viszont a fele még jóformán melegen elfogy. Ez az adag most hidegen is elfogyott, úgyhogy nemsokára nekiesek a mainak, mégiscsak muszáj valamit ténykednem, kötni nem köthetek, mivel pihentetnem kell a kezecskémet, a dagasztás azt hiszem erre a legmegfelelőbb módszer. :)

Hoztam sütit...

Már karácsonykor is elkészítettem a Kinder szeletet, és arra voltam kíváncsi, másodszor is sikerülne-e. Igen, sikerült. A recept a Webszakácskönyvből származik, és teljesen rendben van. Egyetlen változtatásom, hogy a tetejére nem tortabevonót, hanem mázat tettem, 4 evőkanál kristálycukor, két evőkanál keserű kakaópor, és 3 evőkanál víz felfőzésével, majd 5 deka vaj belekeverésével készül, garantáltan nem folyik le, de nagyon ügyelni kell, hogy a vizet véletlenül se adagoljuk túl, inkább morzsalékosnak kell lennie, mikor hozzáadjuk a többihez. Nagyon szépen "meghúz" rajta, és könnyebb a szeletelés is, nem kell előre bejelölni a szeletek helyét.

Annyit még, hogy a vajat semmi esetre sem szabad margarinnal helyettesíteni, csak így jó, ahogy van! Minden mennyiséget betartottam, és láss csodát, nem romlott el. Van olyan szakácskönyvem, amiben egyetlen, de lehet, hogy több vonással húztam már át recepteket, mert nem akart összeállni sehogy, de végső esetben, lekaparva a tepsi hátuljáról remek kókuszgolyó lett, a széteső tésztából...

Új fejléckép

Az illendőség úgy kívánja, hogy megjelöljem a forrásomat, ahonnan ezt a csoda szép képet "elloptam", Katinka, igen messze élő barátném, Pillanatvarázs blogjában akadtam rá. Persze voltak ott még más képek is, de mindet mégsem tehettem ide. Erre az ezüstfenyőre esett a választásom, mivel a tél még nem múlik, és a "kevesebb több", elv alapján ideillőnek gondolom.

Töröm a csendet...

Majdnem hallgattam egy hétig, még pesszimistábban fogalmazva, tavaly írtam ide utoljára. Hoztam havas képeket, nem valami szépek, de legalább téliek. Lapátolhattam reggel a havat, a fájós kezemmel. Valami nagyon nincs rendben, van egy pukli a csuklóm környékén, ami fájdalmas, ha hozzáérek. Mosogatáskor jó, ha meleg vízben van, de aztán kihűl, és újra "beragad" nem hajlik, nem akar mozdulni. Én meg így akarok kötni, sőt kötöttem is. Ugyanaz a helyzet, ha bemelegszik, nem fáj. Viszont egyre nehezebb néhány mozdulat, ami szükséges lenne naponta, többször is. Kényes téma: intim higiéniára gondolok, de megoldom, bal kézzel. Majd borogatok rá valami, talán az étkezőasztalt, akkor azért fájna. Tegnap rákezeltem az ingeráram-készülékkel, de az is csak abban a 15 percben volt jó, közben meg találtam két mágnesesnek tűnő karperec-félét, most az van rajta, melegszik alatta, lehet, hogy orvoshoz kéne mennem?! Oda!

Akkor a képek: A házunk, elég öreg szegény, tavaly 60 éves volt, messziről fotóztam, azért ilyen homályos. Ez az udvarról készült, persze a szokásos káosz van rajta, de most a kötélen libegő "rongyaimat" levettem. A narancssárga förmedvény színű fotelektől évek óta nem tudunk szabadulni, így ott hagytuk a teraszon őket. Amelyik háttal áll, abba bevacakolta magát a maradék kutyánk, Pici a neve, olyan keverékféle, tacskó, vagy minek lehet nevezni, drót a szőre. Ki van neki bélelve, és még tető is került a feje fölé, a másik fotel ülőpárnájából. Az asztal is olyan, hogy képtelenek vagyunk eltenni onnan, nyáron azon szoktam a piszkos konyhai előkészületeket végezni, és van, hogy néha ilyenkor is.. Az autó kerekei is védelem alatt állnak, kutyapisi-veszély van állandóan. Pedig apa tett ki az udvarra nem használatos abroncsot, de azt nem hajlandó megtisztelni az eb. Csak, amihez karosszéria is tartozik. A terasztetőn látható hóréteg szépen besötétít mindent idebent, milyen jó lenne, ha meg lehetne őrizni a nyári melegre... Kép az iskoláról, na ez jól sikerült. Valamint van ám nekünk egy patakunk is, Cinca a neve, de az látszik hogy ez senkit nem érdekel különösképpen, ezért jobb is, hogy a hó beborítja a környékét. Nyilvános szemetes konténer, így lehetne leginkább jellemezni, pedig egész jól is kinézhetne.