Kék- zöld

Csak egy kép

...és nem ér röhögni, amúgy majd le is veszem, csak azért mutatom meg rövid időre, mert történelmi esemény, Moncsi levetkőzött fürdőrucira. Kishúgomnál voltam, és ő örökített meg. Nos ezek után azt gondolom, bármire vetemedhetek, még az is lehet, egyszer szoknyában megyek ki az utcára, na akkor íródik majd csak a történelem...

/Lehet, mégis itthagyom, láttam Andzselinát, és inkább ezt nézem...:)))/

Nem mese ez gyermek...

(Azért itt is megörökítem az utókornak...Facebookon jött ki belőlem elsőre :))

Hol volt, hol nem volt, olyan fél hat magasságában, mikor a szomszéd rossz kerítése miatt kiszökött kiskutyust terelgettem vissza az udvarba, történt a következő eset. Éppen velem egy időben ért elénk bringán két "szöszke egynyári növényke", az egyik vette a bátorságot, és a következő kedves mondatot intézte felém: "Nem tudsz a kutyádra vigyázni, baszd meg?! "Gondolom ez arra akart célzás lenni, miért engedtem ki az utcára. Hát hasonló kérdésem nekem is lett volna az édesanyjához, vajon ilyen böszmetegen, bunkón hogyan engedheti ki a lányát az emberek közé, ez kérem emberiség elleni bűntett! Hogy jön ahhoz, hogy így beszóljon a dupla annyi, vagy még idősebb felnőttnek? Mi jogosítja fel arra, hogy különbnek higgye magát? Az, hogy negyven kiló biciklivel együtt, és állandó huzat van a lába között. Innen üzenem kicsicsillag, ha jobban figyelnél a belső hangokra a hajad alatt, hallanád, hogy ugyanez a szél kergeti az agyad poros prérijén az ördögszekeret az alkonyati sötétségben.



(Kedves olvasó, kéretik nyugodtan megosztani, nagyon remélem olvassa(?) az érintett is. Sajnos, vagy inkább nem, fogalmam sincs ki volt a két IQ- bajnok)

Pöti minyon...

A második átmenetes Kabala, kis hölgynek, a 72. sorban leláncoltam, pár méter maradt ki az 5 dekás gombócból.

Sárgabarackos Grillázs...

Nem szolgálhatok különleges ízélménnyel, csupán egymás mellé tettem Barka-Kabala- Grillázs fonalat és az önálló életre kelt, hullott erjedő barackot. Persze a kedvenc kötögető, árnyékos helyemre tette apa hordót, kicsit sziszegett, de magára hagytuk. Mire befejeztük az ebédet, ez a kép fogadott bennünket a bokor alatt. Fogta magát és leköpte az orgonát, talán a beleszelt pár nyári alma nem eshetett neki jól....

Mindenesetre másik helyet kellett keresnem, de azért sikerült az első színátmenetesemet Barka-fonalból befejezni. 15 dekát kötöttem bele, és 75 centi lett a hossza, ééés eltakarja a hátamat, úgyhogy nem kicsi.

Aztán egy mai kép, ahogy kiskutya felügyeli a pírgálást, közben kolduló tekintettel várja, hátha pottyan neki a gyümölcsből. Pottyan neki, mindig, úgy tud nézni...

...és persze a FÜL...

Kötöttem is

Buci által festett léc-gyapjúból a szokásos-fejből-kötős mintát, kellokukkát. Fújt nagyon a szél tegnap reggel, később pedig már ott csücsült a postán, talán majd az új gazdáját megkérem készítsen róla tökéletesebb képeket, használat közben.

...és egy találós kérdés a végére: Miért nem látszik apa a meggyfán? (Mert piros a gatyája???)

Megállapítás:

A sárgabaracklekvár akkor mondható késznek, mikor véletlenül elfordulsz tőle és hátba köp...