Ezekről beszéltem...is :)

Lábszár melegítő, zokni, zokni, félkészen, se, kesztyűk, termosz-szütyő, a zöldes norvégmintás, Finnországból való még, Jucuutól, két sapesz, és egy KÉSZ zokni, alpaka-zoknifonal mix.

Sapka kesztyűvel...

Kész az utolsó színátmenetesből is a kesztyű, úgy látszik, mintha nem lenne egyforma, nem igazgattam formára. Valamint egy sapka is készült, ez dupla szállal, rendszertelen fogyasztási ritmussal. Igyekeztem a két gombolyagot úgy egymás mellé állítani, hogy a festett szakaszok megfelelő színei egy helyre essenek, van, ahol sikerült.

"Sapkás" kesztyű...

Már régóta szemeztem ezzel a megoldással, mivel a sok zongorakesztyűn elgondolkodva arra a megállapításra jutottam, hogy jó jó, praktikus, de pont a kéznek az a része van szabadon, ami, nálam legalább is, a leginkább tud lefagyni. Aztán két napja egy ismerős azzal a kéréssel állított meg, hogy kötnék-e neki egy ilyet. / lám-lám van, akit érdekel mégis, ami nem a kínai csempészimportból származik! / Így aztán nekiálltam, mindent tudok, ami ehhez kell, sapkát, félkesztyűt, csak össze kellett őket "barátkoztatni". Féltem, hogy majd bénázok az összeállítással, de nagyon gyorsan, és talán láthatatlan módon sikeredett, gyapjúvarró tűvel. Azért sikerült bénázni is, a fotózással, bal kézzel csináltam, /a baloldalival :)/.

Úgysem találjátok ki... /kesztyű/

Úgy döntöttem, mindegyik színátmenetes tolnaiból készítek egy pár (lehet: egypár) kesztyűt, hogy fogyjon a fonalhegy, mely úgy húzódik végig a szobán, mint az Eurázsiai-hegységrendszer a kontinensen át. (remélem jó a meglátásom).Az elején szépen csíkozódott, amikor a hüvelykujjhoz készítettem a szaporításokat, ott keletkezett az a kékes folt. De még így is tetszik. Végül is ez lenne a kézi kötés lényege, értéke, hogy képtelenség két egyforma darabot kötni az ilyen fonalakból. Emiatt mondhatom rá, hogy EGYEDI. Persze a hozzáállás a szokásos: Mi a ....nak/nek/, ki mit gondol, de jól eresszétek el a fantáziátokat, mert ide nem illik olyasmi, amit leírhatnék/mivel "úrinő" vagyok/. Odáig jogos is, hogy mit kezdek ennyi kézre valóval, mert nem is használok ilyesmit, csak nyavalygok, hogy lefagy a kezem. A kereslet az a negatív tartományban van, a semminél is kevesebb, ha létezik ilyen. De a többi elkészített kiegészítőre is ez a jellemző. Pedig kiplakátoltam erre-arra, lehet inkább amarra kellett volna. Senki még csak rá sem mozdult. Ugye jól gondoltam előre, nem hisztiből voltam pesszimista, hanem tapasztalatból.


VISZONT:
Megfigyelésem eredménye, a hidegebb idő beköszöntével: Mindenki EGYENSAPKÁBAN (mondjuk mentségül felhozható, van három színben) mászkál a faluban, naná, hogy a kínaiban szerezték be. Legalább, ha idegen téved erre, tudja, ki a bennszülött. Ha a sapkák alá néznék, ott is jellemző az egyformaság, a legtöbben EGYENGONDOLKODÁST hordanak, /és büszkék rá/

Karácsonyi díj és kesztyű megint...

Éppen a délutáni kávémat kortyoltam, mikor beléptem ma ide, és lám, itt is várt rám egy finom kortyolni való, Évitől, hálája jeléül, amiért kedvet és segítség kapott a kötéshez. Köszönöm, és szívesen bármikor. Igaz a profi kötőktől még igen messze vagyok, én csak igyekszem a leírásokat követni. Továbbítanám ezeket a finomságokat Ildikónak, Julcsinak, Tiszinek, és persze még sok alkotó "lánykát2 említhetnék, aki csak erre jár, vegye nyugodtan magára!

Mai összes ténykedésem ismét csak egy pár kesztyűben "merült" ki, ugyancsak tolnai színátmenetes gyapjúból készült.3-as tűvel. (A tegnapin már eldolgoztam a szálakat!)

Kesztyű, nekem...

Mivel egyik nap majd' lefagyott a kezem a biciklin, hamar összedobtam ezt a "modellt", tolnai színátmenetes gyapjamból. A képen tisztán felismerhetőek a "moncsi-stílusjegyek", úgymint: eldolgozatlan fonalvégek. Rajta vagyok...

Kesztyű és pite(dios-rácos) és Manos del uruGailos és még pár átmenetes variácios

A blokkolásra még mindig várnom kell, vagy csak ki kellett volna tennem úgy simán, elvégre esett szinte egész nap. Azért csak megörökítettem őket. A fecskécske-farkacska viszont kimaradt, de ma már nem villantok.A címben nem beszédhibás vagyok, csak próbáltam "közös nevezőre" hozni a szóvégeket, olyan spanyolosra, mivel végre elkészült az első uruguayi "fecske", (helyett gail), ezt már nem nagyon rontom el, ezért erre esett a választás. Kis méret, mert nem akartam, hogy gyorsan elfogyjon.

Ennél a lilánál semmi faksznizás, csak a ritmikára akartam figyelni, azért jól mutat, nem? A szélére meg csak odavetve egy egyszerű szegély.

Almáspite, diós-habos-lekváros töltelékkel. (Az almás jobb szokott lenni, de azért duzzogva ezt is "beutáltuk".)
Ennek a kesztyűnek a linkjét, Anice-nál találtam, amennyit én angolul értek, az alapján készítettem, csak rosszul "hajtottam" össze, a befogyasztásos" oldalaknak kell a kézfej, ill. a tenyér közepén húzódni, de még úgysincs kész, ezért semmi para. A "szálkáknak" a másik irányba kell futni, akkor jó. Visszavan még az ujj kiszabása, lehet, attól lefejtődik az egész, remélem nem.

" Capucíner" kesztyű

Ez a pár kesztyű csak műszálas , Dallas fonalból készült, majdnem sikerült egyformára kiügyeskedni a minta rajzolatát.

Kesztyű

A régi kincsek közt találtam ezt a fonalat, 100 % perui alpakagyapjú(?), gondoltam, ha a kis alpaka ott a tengerszint felett több ezer méternyire nem fázik benne, az én kezemet is melegíteni fogja. Tényleg melegít!