Moncsi eloszlat...

Ha bárkinek cseppnyi kétely lakozna szívében afelől, hogy normális vagyok, akkor íme bizonyságul, hogy nem addig'a. Nekem nem volt elég a nagy fazék lekvár alapanyag, reggel fél hétkor nekiálltam fűzni, na nem gyöngyöt! Fokhagymát. Passzol a barackhoz, lehet, de nem próbáltam. Viszont jól beillatosítottam vele a kezem. Talán a koleszterinszintem sem emelkedett, mialatt a két kis gyöszös füzért elkészítettem. Voltak olyan hagymácskák, melyek dugványozáskor nagyobbak voltak, mint fűzéskor. Hála a kedvező időjárásnak.

Szerencsére mégsem lett ma kánikula, és huzat dolgában is jó volt a helyzet, fél kilenckor "beröffentettem" a gázt a barack alatt. Tudtam, hogy nem félóra alatt lesz kész, de már éreztem az ízét a számban, és a lekvár alá kívánkozott valami, amire rá lehetne kenni. Végülis a fahéjas, fonottas kalács mellett döntöttem, de a receptet ne kérjétek, mert teljesen hangulatilag adagoltam a hozzávalókat.Nagyjából egyszerre sikerült elkészülni mindkettővel,/áll a fakanál, most kész! / tenyérnyi helyet sem szabadonhagyva a főzőfülkében. A megtöltött üvegekről nem készült kép, 16 darab (7 decis befőttes) lett, most egy két napig hűlnek, takarók alatt, magukra cuppantva a tetőt.