Lila...

Unalmas leszek, egy újabb Adamas kendő, de ez még nagyobb is lett talán. Viszont ennek sincs jó színe, de ideteszem az eredetibbnek tűnőt. A háttérben természetesen ki, na kicsoda? A mindenhez értő "szakértőnk", mert neki ott kell lennie mindenhol, legyen szó zöldségpucolásról a teraszon, vagy paradicsompasszírozásról, teregetésről, bármiről. ha kimegyek a kertbe, ott őrizkedik a drót mellett, és ha véletlenül kitűnök a látóköréből, HISZTIZIK !!

Van egy kis adalékom nekem is a más munkájának koppintásáról. Igaz, én nem vagyok olyan kreatív, mint itt sokan, nagyon kevés alkalommal ugrik be valami eredeti ötlet. De, talán valaki emlékszik arra, hogy készítettem kis horgolt, cukorszirupban keményített kosárkákat régebben.

Nos, ezekből jó néhányat, tucatnyit, is sikerült eladnom itt helyben agy kis üzletben, ahol rögtön kis ajándékkosarat készítettek belőle. Aztán, ahogy fogyott a készlet, vittem utánpótlást. Egyszer aztán látom, hogy az én kosaraimnak a kisebb változata is ott van a polcon. ez meg hogy lehet, hiszen a minta sehol nem jelent meg úgy, hogy kosár minta, lévén egy kis terítőből jött az ötlet, miután ráhúztam egy műanyag kancsóra, és keményítettem. Hát úgy volt, hogy valaki megvett egyet az enyémből, és klónozta, majd bevitte eladásra. na ott akkor befejeztem... Meg persze attól kapok idegrohamot, mikor nézik, tapogatják, és közben fitymálják az árut, hogy ilyet én is tudok, akkor csinálj kisanyám...Mondanom sem kell, például csipkekendő nemigen jön velem szembe a faluban, annyira tudja más is készíteni, inkább ne is jöjjön, de 800-ért én sem adom, inkább egyék meg a molyok... :))

A "déli öböl" színei...

Remélem, jó a fordítás a South Bay kendőhöz...

Kettőt horgoltam meg egy hét alatt, mindkettőhöz még tavaly szereztem be az alapanyagot Buci- Bettitől, aki, valljuk be nyugodt szívvel, véleményem szerint az ősz színeinek varázslásához ért a legjobban. Persze a többi festménye is első osztályú, többjükből kötöttem már, de mikor az "őszi sanzonjai" pengenek a tűkön, attól nagyon elgyengülök, valójában ott sem vagyok, vagyis itt sem vagyok, hanem bárhol, amit csak a hangulat felidéz bennem...

 Forrás: internet

Viszont a képen nem tudtam visszaadni a valós színeit, még sütötte a nap, de azért felismerhetőek azok a bágyadt, langyos gyümölcsös színek, amik oly jellemzőek erre az évszakra.

A zöld csak egyszerűen zöld, némi kis sárgával, a melegben egyenesen üdítően hatott, mint egy jeges lime-limonádé.

Készült egy csonka sivatagi csodakendőcske is. Mivel az elején túl sokszor ismételtem a rombuszos mintát, igencsak elszaporodtaka szemek a damilon, és már nem volt türelmem a kacifántos utolsó charthoz, inkább leláncoltam, de így is szépen ívelődik a széle. Ez Barka- Cinege padlizsán árnyalatból készült.

Végezetül egy Adamas, Mohair Gold fonalból, kissé beleuntam a revontuliba is, és mindenképpen "szögletes" minta kellett ehhez a színátmenetes fonalkához, ez még érvényesül belőle.

/egyébként pedig alig haladok ezekkel a bökdösődésekkel, mert olvasás "közbenre" még nem fejlesztettem ki a kötés-horgolás technikáját, az evés már megy olvasás közben :),és ezeknek a könyveknek nehezen állok ellen,a Medici Katalinosat már befejeztem, a másik kettő párhuzamosan is megy, valamiért magába szippantott a reneszánsz kor, lehet, hogy én is a reneszánszomat kezdem élni, aztán meg a nagy hanyatlás következeik /?/

Neverending story, avagy a "nem -mese" folytatódik...

Reggel első dolog volt, amit a kapun kilépve megpillantottam, egy az árkunkba odavetett elemózsiás zacskó, még a lerágott kenyérhéj is kikandikált belőle.Na bumm, ki tehet arról, hogy éppen előttünk fogyott el a harapnivaló belőle? Viszont, ha kifogyott az istenért se cipelje , bárkié is volt. Hát nem tette...A kisbolt közelsége és a csokik, "egydekás-izomlazítók", csipszek méretük miatt, mindig előttünk ürülnek ki eme áruk göngyölegei, és persze zsigerből landoltatja őket a fogyasztójuk az ablakunk alatt. Mindegy, hogy kisgyerekes, vagy felnőtt csak magában. A keze bizonyára letörne, ha a táskájába rejtené és odahaza dobná oda, ahova valók.



Visszatérve a mai termésre, ha én lennék a mesebeli róka, aki a csengő-bongó gyémántfa, vagy mi alatt üldögélnék, még örömömre is szolgálna, ha a legkisebb királyfi akár ily módon is megosztaná velem a vacsoráját, és három kívánsága is lehetne...Nekem csak egy van ehhez a jóemberhez: Nézzen körül az édesanyja érkezési oldalánál, hogy vajon kívül van-e még, vagy túlhordta az a drága asszony...(ezt maximum 4 szóval is elmondhattam volna, de abban lett volna egy pi-betűvel kezdődő szó, ami itt most nem venné ki jól magát).



Arra a következtetésre jutottam egyébként, a múltkori kutyás eset kapcsán is, hogy bizonyos lényeknél ezen a tanyán mindig szombatra merül le az aksi, más szóval, bizony bizony az intelligencia-biztosíték nem bírja ki az egy hetet. Kiverődik...:)))



Már várom a jövő hetet, hogy legyen miről írnom...

"Levelet kaptam lájf..."

Kata barátnőmmel lebonyolított fonalcsere eredményét hozta ma a postás, mondhatom, igazán szemet gyönyörködtető kis gombócokat csempészett a borítékba, amelyeket Németországból szállított a tesója. Fényképezni nem volt kedve a fájós fejemnek, inkább gyorsan kerestem képeket a hálón. Sikerült megfájdítani a szívemet is közben, hogy nálunk miért is nincsenek karnyújtásnyira ehhez hasonló szépséges zoknigyapjak.(Az említettek Lana Grossa, Regia Galaxy Saturn, Super Sport Strumpf, és Fortissima Socka Mexico Color névre hallgatnak) Nem még nem kötöttem meg, csak igyekeztem kész állapotban képeket keresni róluk. :))

Ezen a képen az a sötétkékes csíkos az enyém.