Kéne írnom

de a lustaság fél egészség. Pedig készültek dupla-zoknik, dupla-sapkák, kész az első "menetirány szerint" kötött ötujjas kesztyűmből egy fél pár, nem is volt nehéz, csak ne lenne annyi elvarrni-való szál. Sült még kalács, ami reinkarnálódott másnap mákos gubává, úgy jobban ízlett. Kötöztem vízhólyagot madzaggal a kisujjamra, miközben fűszeres darált húst próbáltunk kordában tartani, vagy legalábbis a műbélben benne.

/Egész nap megemlegetésre kerültek az összes politikai nézettel bíró, összes kisebbségi, és egyéb nációhoz tartozó szentek, és egyéb közéleti egyedek. Magyarán apánál reggel bekapcsolt a szitok-méter és estig bírta a duracellel, ezért is lenne fontos, hogy legalább jók legyenek azok a szalámik!!!/

Már kilógták magukat a füstön, holnap meglátjuk, mi sült ki belőle. Nagyjából ennyi, a képekkel adós maradok, ebben a szutymákos, fénytelen, hideg légpárnás időben kép-telen vagyok...

Kipróbáltam

, hogy tudok-e fülvédős sapeszt kötni. Tudtam.

Csak fényképezni nem tudok még mindig. :)

Buktatorta

Csillától az ötlet, a formáját téglalapra változtattam. Ez még önmagában nem nagy hír, na és akkor, adva van egy pi hüJenő, (kösz Maris, hogy figyelmeztettél :)). Ami a moncsiságát adja neki, az a töltelék, úgysem találnátok ki, jó, lekvár, de TIZENKÉT éves. Még jó, hogy ilyen trehány vagyok, és eldugdosom a spájzban a cuccot. Viszont semmi baja, csak összetöppedt, de puha marad, és nagyon birkózni sem kellett vele, hogy elhagyja a "börtönét".

Azt a 700-át...

Írok még egyet, csak hogy meglegyen a kerekedés a bejegyzésszámot illetően.

Van még egy(meg még hááány ?)zoknikezdemény a tűimen, Ági-féle olasz szuperfonalból, és aarlan türkizesből, sajnos ez a fajta kihalófélben van nálam, ezt is még a vaterán lőttem, mikor végkiárusítás volt belőle. (Gyöngyi, Macus: Nektek van még belőle???)


Most már biztos, hogy ezt magamnak kötöm, mert a Máriától kapott zoknit már lassan két éve használom, és nem akarnám tönkretenni. Szinte még olyan egyébként, mint új korában, két naponta kimosogatom, kézzel, és gyakorlatilag második bőrként funkcionál a lábamon, már a 3. telet kezdi meg rajtam. Hordtam bakancsban, idebent csak úgy, papucs nélkül, mostanában meg még mindig a nyári klumpámban csámpáskodok az utcán, plusz a zokniban. Hihetetlennek tűnhet, de kevésbé fázik a csülköm, mintha cipőben lennék.


Egyébként Máriánál a korábban említett ronda-színű Lidlis fonalból készült zokni is jól néz ki. :))

Újabb házasságok...

köttettek fonaléknál. :))

Ezúttal egy másik plöttyenős színűből; kék csíkos, valamint egy aarlanos, melírozottas gabalyodik össze, a végkifejlet zokni lesz, mi más is lenne. A másik változatban, sapka, férfias méretben, a titkos másik összetevővel egyesítve.

Duplazokni

Valaha ez a fonal is a Lidl-s kollekció része volt. Bűn ronda a színösszeállítása.Kezdtem kötni belőle zoknit, de nem bírta a szemem nézni sem, és jól eldugtam. Minap azonban találtam egy csomag barna vékony alpaka gyapjat, és lássak csodát, teljesen átalakította ezt a csúfságot a barna szín. Érdemes volt hozzátenni. Az egyszálas variációban olyan plötty volt a tapintása a lábravalónak, viszont így megalpakázva igazi zokni kinézete van, testes textúrával.Valószínű, melegebb is, ha már a szegény jószágot melegítette, jó lesz nekem is...

A a a, a... és még.apka is

Kész az újabb sapni, vagy zokka, Lidlis fonal, zokninak nem túl jó, viszont ezt is összeházasítottam egy másik szállal, ami gyapjú, /a többi infó üzleti titkom :))/. és így nagyon rugalmas, melengető darab lett. (55-60 centi fejkörfogatra alkalmas.)

Aradi almás pite alulról.   Avar.



Ezeket sikerült ma lencsevégre kapnom...

Lábasfejűeknek...:)))

A címet persze nem kell komolyan venni, csak a felhasznált alapanyagok eredeti rendeltetése, és az elkészítés utáni funkciók hibridjéből keletkezett az elnevezés.
Huh.
Magyarán: zoknifonalból készített sapkák. Egy színes és egy egyszínű szálat fogtam össze, magában túl sok szemmel kéne dolgozni, így viszont olyan sapkavastagságú az anyag.

Vers ...

Reményik Sándor: Végrendelet

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

(az m1-en hallottam, gyorsan rákerestem, tetszik...)

Sapkák, kalácsok, nyakmelegítő

Igen, megtaláltam a spájzkulcsot, amit még a nyáron elhajítottam, mondván nem szeretek sütögetni. Most meg egy héten belül kétszer is összeliszteztem magam tokától bokáig. Szintén Sütigyáros recept, annyira nem helyettesíthető a valódi, kemencében, parázson sült kürtős kaláccsal, de egyszer meg lehet enni.Nem seprűnyélből készült rudacskákon sütöttem, /mégsem darabolhatom fel a kedvenc "járgányom" nyelét még ily céllal sem :))/hanem alumíniumból, vagy miből, szóval fémből készült habroló sütőformára tekertem a tésztát.Szuperül sültek, nagyon nem is tekeredett le róla, ami meg igen, az eleve egyedinek számító, egyszeri és megismételhetetlen "remekmű" lett.

Pár sapka készült újfent, kell a gyors sikerélmény, és a hely, hátha lesznek még új fonalaim. :))
A szégyenlős-őszí színű garnitúra Julcsié, kiegészítésként a poncsójához, valójában sütőtökre emlékeztető a színe, de ennyire futotta...
A színhűséget ezzel a képcsokorral tudnám alátámasztani, tegnap volt az m1-en, Az ősz New Yorkban című film, valami elképesztően valószínűtlenül őszi pompában tündökölt néhol a helyszín,/de minden hiába volt, mivel a nyüves migrénem miatt csak kb. fél órát voltam képes nézni, talán egyszer sikerül végig is / és annyira illik ehhez az összeállításhoz...

forrás: internet