Még egy kendő is...

Az előbbiekhez még kiegészítésként az alapanyagokról: a zöld: Read Heart Dallas Stripe, de már nem gyártják, ha esetleg van még üzlet, ahol kapható, érdemes bespájzolni jó sokat. Ezen az oldalon volt még régebben, de már csak a sima Dallast is kifutó termékként hirdetik.

A sapka Reatextől való, Tundra nevű fonalból készült.

Aztán van itt még valami, ami kendő akar lenni, de csak részletet mutatok, a fonal miatt, amit hol szereztem, na hol, igen: turkesztáni.Egyébként jó bolyhos, és puha, de , aki pl. egy macsekot el tud viselni, annak nem okoz ez sem gondot majd. A kendő pedig, szintén: Na micsoda, igen, Gail! Az összes fonalat elhoztam, Gyöngyromantika Évinek is onnan van a kesztyűjének fonala. De mindent nem fotóztam, majd, ha már átalakulnak. Olyan "szemét" vagyok, nem hagytam másnak belőlük, csak annyit, amiből nem nagyon lehet, mit kötni. Így harcolok a konkurencia ellen.

Sapka, sál...

Ma belehúztam a sálba is, szép hosszú darab lett, és sikerült szimmetrikusan elkészíteni. Julcsi, holnap megpróbálom feladni.

A sapka színváltós Reatex-es fonalból készült, némi gyapjútartalommal, jó meleg. Bár a leendő gazdája azt írta, még nem nagyon fázik...

Mivel ezek ma keltek életre, igen-igen el vagyok havazva, még mosogatnom is kell, pedig bizseregnek az ujjaim a következő sapka után...

Nem kesztyű...

Köszönöm Lányok a véleményeket, és azt főleg, hogy bebizonyosodott általuk, nem az én készülékemben van a hiba.

Ezt ma kötöttem, délben kezdtem, és nem is tudom, mikor fejeztem be, egy órája biztos van. Csak azért is kötök, mert van, aki értékeli, a többiek meg használjanak, amit akarnak.

Julcsi, ezt gondoltam Neked, a sál van vissza, félkesztyű is elég, mert abból van "raktáron" és félek, hogy elfogy a fonal, a sál befejezése előtt.

Így nézett ki a kezdetekben, négy tűvel kezdtem, majd minden szemet megdupláztam, muszáj volt áttenni körkötőtűre. Még megtaláltam a teflonos változatot, abból is sikerült előkeríteni a rövid damilos változatot. ezért mertem nekiállni. A második képen kész állapotban, ! eldolgozott szálakkal!, de kicsit megroggyantva áll szegény, nem nagyon lettek jók a képek, fejen fotózva, azért remélem, látszik a formája.

Úgysem találjátok ki... /kesztyű/

Úgy döntöttem, mindegyik színátmenetes tolnaiból készítek egy pár (lehet: egypár) kesztyűt, hogy fogyjon a fonalhegy, mely úgy húzódik végig a szobán, mint az Eurázsiai-hegységrendszer a kontinensen át. (remélem jó a meglátásom).Az elején szépen csíkozódott, amikor a hüvelykujjhoz készítettem a szaporításokat, ott keletkezett az a kékes folt. De még így is tetszik. Végül is ez lenne a kézi kötés lényege, értéke, hogy képtelenség két egyforma darabot kötni az ilyen fonalakból. Emiatt mondhatom rá, hogy EGYEDI. Persze a hozzáállás a szokásos: Mi a ....nak/nek/, ki mit gondol, de jól eresszétek el a fantáziátokat, mert ide nem illik olyasmi, amit leírhatnék/mivel "úrinő" vagyok/. Odáig jogos is, hogy mit kezdek ennyi kézre valóval, mert nem is használok ilyesmit, csak nyavalygok, hogy lefagy a kezem. A kereslet az a negatív tartományban van, a semminél is kevesebb, ha létezik ilyen. De a többi elkészített kiegészítőre is ez a jellemző. Pedig kiplakátoltam erre-arra, lehet inkább amarra kellett volna. Senki még csak rá sem mozdult. Ugye jól gondoltam előre, nem hisztiből voltam pesszimista, hanem tapasztalatból.


VISZONT:
Megfigyelésem eredménye, a hidegebb idő beköszöntével: Mindenki EGYENSAPKÁBAN (mondjuk mentségül felhozható, van három színben) mászkál a faluban, naná, hogy a kínaiban szerezték be. Legalább, ha idegen téved erre, tudja, ki a bennszülött. Ha a sapkák alá néznék, ott is jellemző az egyformaság, a legtöbben EGYENGONDOLKODÁST hordanak, /és büszkék rá/

De ha nem indul a vonat...

Még háromnegyed óra, és a halálos ítéletek végrehajtatnak a bezárásra ítélt mellékvonalakon. Nem vagyok egy érzelmeit túlzottan kimutató nőszemély, de most erre gondolva valami szorongatja a torkomat.Ezek szerint soha többé nem utazhatom haza vonattal (a megszokott útvonalon) a szülőfalumba. Persze van autónk, menjünk azzal, jogos az észrevétel, de kérdem én, lehet-e biztonságosan kötni, horgolni biztonsági öv mögé csatolva. Ráadásul azt sem tudhatja az ember lánya, mikor ki jön szembe vele, ugyanabban a sávban. Sok az eszement az utakon is. Egyszóval, szoktam félni az autóban, csak nem hangoztatom.Tehát újból felidézem, azt a gondolatot, mikor megláttam, hogy hűlt helye van csak az említett szülőfalu állomásépületének, pár évvel ezelőtt. Na akkor kellett volna gyanakodni, hogy itt nem áll meg a folyamat, a vasútsorvasztás folyamata. Mindenki maradjon ott, ahol van, nehogy má' keveregjünk szerteszét az országba, esetleg megforduljon a fejecskénkben az a buggyant gondolat,hogy sosem látott tájakra merjük vetni kíváncsian fürkésző szemeinket. Ahová esetleg csak mellékvonalakon lehet eljutni. Na ne, ha eddig nem ismerted meg hazádat, vess magadra!

Nosztalgiaképpen egy "Rózsi" dal, /ha becsukom a szemem, érzem a gőz szagát, rég volt, igaz sem volt, de alkalmam nyílt negyedszázada arra, hogy utaztam csühösön, magán a mozdonyon/

Jól esett ez a kis dühöngés.

Turbózokni...

Rekordidő alatt, az előző bejegyzés óta kötöttem egy fél zoknit. Ámuljatok, de vigyázat, optikai csalódás...(kicsit homályos lett, a kesztyű fonalával egyező az anyag)

/Ez még az igazsághoz tartozik :O/

Karácsonyi díj és kesztyű megint...

Éppen a délutáni kávémat kortyoltam, mikor beléptem ma ide, és lám, itt is várt rám egy finom kortyolni való, Évitől, hálája jeléül, amiért kedvet és segítség kapott a kötéshez. Köszönöm, és szívesen bármikor. Igaz a profi kötőktől még igen messze vagyok, én csak igyekszem a leírásokat követni. Továbbítanám ezeket a finomságokat Ildikónak, Julcsinak, Tiszinek, és persze még sok alkotó "lánykát2 említhetnék, aki csak erre jár, vegye nyugodtan magára!

Mai összes ténykedésem ismét csak egy pár kesztyűben "merült" ki, ugyancsak tolnai színátmenetes gyapjúból készült.3-as tűvel. (A tegnapin már eldolgoztam a szálakat!)