Hahota kiegészítés...

Én is mondtam apának, hogy nem kell bele tej, de nem hitte el, ragadt is rendesen, de attól lesz fehér, szerinte.Aztán , igen, b+ Moncsi, nem igaz, hogy nem tudnád már megtanulni a bélpucolást, és a töltéskor emiatt van a szívás, mert szakad, reped, miért nem néztem meg előtte, még fel is fújtam, aztán meg egy hétre undorom lesz tőle... Igyekszem, de lassan fejlődök, értelmiségi szülők gyereke vagyok... :)

Ja, és hab a toron (disznó), évekig vágtunk ketten apával, napokig. Az utóbbi pár évben már hívott segítséget, de az a nézete, hogy ha sok a segítség, megesszük mire végzünk. Vagyis: nem sajnálja, csak fogy...

Hahota...

Most, ahogy olvasom a blogfrissítéseket, Ízbolygónál ezt találtam, dobtam egy hátast! Totál ismerős a szituáció, nálunk is hasonló mennyiségben hangzik el a "ba" betűvel kezdődő kötőszó.

Köszönöm az élményt!


(Hátha valaki nem olvasta)

Lehet zongorázni a különbséget...

Tiszinek:

Nálam aztán nem nagy pékség van, Te lány! Csak 3 napja sütöm folyamatosan, de már nem teszem ki , mert ugyanilyenek, viszont nem esnek szét. Ne gondolkodj, dagassz!



Azért mégis mutatnék valamit, egy"bóti" zsömle, Apa tett rá szert, Fehérváron, igaz a táska aljában volt, de nem voltak síndarabok rápakolva, mégis ilyen dizájnos, bele az nincs szegénynek, és megsütni is elfelejtették, /..."hogy a pék rakja tele!"/De, jó vétel volt, mert csak 18 Ft darabja, ha egyet veszel, 20. Amit én szoktam itt, a szomszéd boltban venni, annak, 22, és az is 20, ha magában van, DE: annak van belül is tésztája, van mibe harapni, a számon kívül, ha nagyon sietnék reggelizni. Ezt meg telefújták levegővel. Ilyen kenyeret itt is lehet kapni, akkora, hogy nekem a mai 3 veknike, 1 kiló lisztből nem foglal annyi helyet.

Jöjjön a bizonyíték, képekben, mellette egy tegnapi én zsemlémmel, amelyik a belét is mutatja.

Kenyér...

Mikor napokon át csak morgást hallok a főzőlyukamból, mikor Apa falatozik, akkor tudom, hogy előbb-utóbb kenyérsütésre kell adni a fejemet, és inkább előbb, a béke érdekében. A bolti kenyerünk, ugyanis szétesik állandóan, mindegy, hogy éles, vagy nem annyira a szeletelőeszköz. Na, ilyenkor hallom a hangokat, különböző, szinte az összes szentek emlegetésével, kiegészítve még felemlegetve a "politikai" hovatartozásukat, esetleg utalva az etnikumukra is.Ezt ennél szalonképesebben lehetetlen felvázolni.

Limara Bagettjét szoktam az utóbbi időben "utánozni", csak más formában, spórolva az energiahordozóval, igyekszem két formában elhelyezni, akkor egyszerre sülhetnek. Változtatni nem szoktam rajta, csak a burgonyapelyhet kihagyom, valamint az előtésztát dupla mennyiségű tésztához teszem, mégsem akarnék naponta kétszer nekiállni, viszont a fele még jóformán melegen elfogy. Ez az adag most hidegen is elfogyott, úgyhogy nemsokára nekiesek a mainak, mégiscsak muszáj valamit ténykednem, kötni nem köthetek, mivel pihentetnem kell a kezecskémet, a dagasztás azt hiszem erre a legmegfelelőbb módszer. :)

Hoztam sütit...

Már karácsonykor is elkészítettem a Kinder szeletet, és arra voltam kíváncsi, másodszor is sikerülne-e. Igen, sikerült. A recept a Webszakácskönyvből származik, és teljesen rendben van. Egyetlen változtatásom, hogy a tetejére nem tortabevonót, hanem mázat tettem, 4 evőkanál kristálycukor, két evőkanál keserű kakaópor, és 3 evőkanál víz felfőzésével, majd 5 deka vaj belekeverésével készül, garantáltan nem folyik le, de nagyon ügyelni kell, hogy a vizet véletlenül se adagoljuk túl, inkább morzsalékosnak kell lennie, mikor hozzáadjuk a többihez. Nagyon szépen "meghúz" rajta, és könnyebb a szeletelés is, nem kell előre bejelölni a szeletek helyét.

Annyit még, hogy a vajat semmi esetre sem szabad margarinnal helyettesíteni, csak így jó, ahogy van! Minden mennyiséget betartottam, és láss csodát, nem romlott el. Van olyan szakácskönyvem, amiben egyetlen, de lehet, hogy több vonással húztam már át recepteket, mert nem akart összeállni sehogy, de végső esetben, lekaparva a tepsi hátuljáról remek kókuszgolyó lett, a széteső tésztából...

Új fejléckép

Az illendőség úgy kívánja, hogy megjelöljem a forrásomat, ahonnan ezt a csoda szép képet "elloptam", Katinka, igen messze élő barátném, Pillanatvarázs blogjában akadtam rá. Persze voltak ott még más képek is, de mindet mégsem tehettem ide. Erre az ezüstfenyőre esett a választásom, mivel a tél még nem múlik, és a "kevesebb több", elv alapján ideillőnek gondolom.

Töröm a csendet...

Majdnem hallgattam egy hétig, még pesszimistábban fogalmazva, tavaly írtam ide utoljára. Hoztam havas képeket, nem valami szépek, de legalább téliek. Lapátolhattam reggel a havat, a fájós kezemmel. Valami nagyon nincs rendben, van egy pukli a csuklóm környékén, ami fájdalmas, ha hozzáérek. Mosogatáskor jó, ha meleg vízben van, de aztán kihűl, és újra "beragad" nem hajlik, nem akar mozdulni. Én meg így akarok kötni, sőt kötöttem is. Ugyanaz a helyzet, ha bemelegszik, nem fáj. Viszont egyre nehezebb néhány mozdulat, ami szükséges lenne naponta, többször is. Kényes téma: intim higiéniára gondolok, de megoldom, bal kézzel. Majd borogatok rá valami, talán az étkezőasztalt, akkor azért fájna. Tegnap rákezeltem az ingeráram-készülékkel, de az is csak abban a 15 percben volt jó, közben meg találtam két mágnesesnek tűnő karperec-félét, most az van rajta, melegszik alatta, lehet, hogy orvoshoz kéne mennem?! Oda!

Akkor a képek: A házunk, elég öreg szegény, tavaly 60 éves volt, messziről fotóztam, azért ilyen homályos. Ez az udvarról készült, persze a szokásos káosz van rajta, de most a kötélen libegő "rongyaimat" levettem. A narancssárga förmedvény színű fotelektől évek óta nem tudunk szabadulni, így ott hagytuk a teraszon őket. Amelyik háttal áll, abba bevacakolta magát a maradék kutyánk, Pici a neve, olyan keverékféle, tacskó, vagy minek lehet nevezni, drót a szőre. Ki van neki bélelve, és még tető is került a feje fölé, a másik fotel ülőpárnájából. Az asztal is olyan, hogy képtelenek vagyunk eltenni onnan, nyáron azon szoktam a piszkos konyhai előkészületeket végezni, és van, hogy néha ilyenkor is.. Az autó kerekei is védelem alatt állnak, kutyapisi-veszély van állandóan. Pedig apa tett ki az udvarra nem használatos abroncsot, de azt nem hajlandó megtisztelni az eb. Csak, amihez karosszéria is tartozik. A terasztetőn látható hóréteg szépen besötétít mindent idebent, milyen jó lenne, ha meg lehetne őrizni a nyári melegre... Kép az iskoláról, na ez jól sikerült. Valamint van ám nekünk egy patakunk is, Cinca a neve, de az látszik hogy ez senkit nem érdekel különösképpen, ezért jobb is, hogy a hó beborítja a környékét. Nyilvános szemetes konténer, így lehetne leginkább jellemezni, pedig egész jól is kinézhetne.