Mivel az ősszel itt hagyott bennünket a másik kutyánk,Lord, egy darabig apa azt mondta, nem kell több kutya. Aztán egy kollégájánál születtek ilyen német juhász kölykök, fajtiszták, akkor már mondogatta, hogy lehet lesz egy nekünk is, ha kérjük. Most olyan 8 hetes körüli, ennyit gondolkodott rajta, aztán tegnap este hazaállított vele.
Neeem, ez nem lesz szobakutya!
Ezzel indított, ehhez képest egész éjjel az ő ágya mellett feküdt, aludt, nyöszörgött, apa pedig minden nyikkanásra: Pszt! Aludj szépen! Okos vagy! ...stb...
Nos, akkor ki lett lábról levéve?
Olyan dejavu érzésem volt, mondom én: Mintha már láttam volna ezt valahol, hogy alszik egy bizonyos illető, és mi ösvényt taposunk, hogy nézzük, hogyan teszi. (majd 14 éve, Bazsika).
Hát nincs még neve! Pedig még a kutyanév-naptárt is végigböngésztük, de már volt egypár ebünk, és a nemesebb neveket használtuk már. ( Buck, Pedro, Rex, Lord)
Ma mindenesetre felmerült egy lehetőség, mást se hallottunk: Nehogy odakakálj, "baszki"! /ezt azért nem sikerült megúszni, bár az udvaron is kint volt, és odak.../
"Baszki", ne rágd a szőnyeget!
Most itt tartunk, és igen itt van bent, nem volt szívem kizárni a kazánházba...
Most akkor ez legyen a neve? /ez csak vicc volt/