AntiMurphy...

Már amennyiben létezhet efféle kifejezés, arra vonatkozólag, hogy, ami elveszettnek tűnik, nem biztos, hogy el is tudott veszni, csak rossz helyen keressük.

Idegbaj elmúlt, gyomor eredeti méretében. Igazolván, ellenőrző előkerült. P. előbb ért haza, mint B. tegnap, így még aggódhattam magam miatt, és amiatt volt ez, mert vasárnap sok volt a gépezéses-játék, kevesebb az odafigyeléses ellenőrzés hátizsákilag. Mindenesetre fejben "testgyakoroltam", és lapos kúszásban voltam, nem is léteztem, úgy gondolván, jobb lesz ez így, amíg a fent említett dolgokat fel nem leljük.Csak semmi hirtelen szóvirág, és felcsattanás, felhorkanás meg sem fordult a fejecskémben. Mikor B. hazaért, újra lejátszottuk, ki hol látta, merre tehette, mit pakolt rá...Könyvek ki a zsákból, P. csak elhúzott egy nem használt cipzárat, és ....ott volt benne minden. B. ráadásul ugye emiatt vitte is magával. Azért megúsztuk csöndben. Kérdés: Mibe került emiatt a hülyeségünk miatt a vonatjegy? 550-be, na jó, akkor azt a béredből levonom, Moncsi. Hát ilyen kijelentések gyakrabban hangzanak el, viszont a lapos kúszás kitartott egész délután, mert arra nem is mertem vetemedni, hogy gépet bekapcsoljam. Na, akkor lett volna ráadás testedzés, mert azzal végképp elrúgtam volna apánál a pöttyöst.

Frissítés...:)))

Holnap van...

Senki nem áll mögöttem, csak a kora reggeli idegroham. Keltem én korán, hogy frissen tudjak Balázsnak tízórait csomagolni, de megelőzött, már 3/4 6-kor égette a lámpáját. Végül is ez jó, mert nem kell kirugdosni reggelente az ágyból, de ma másért kelt föl. Nem találta a holmijait, úgymint vasutas arcképes igazolvány, az "ingyen utazás záloga", és ellenőrző könyvecske. Jó volt ezekkel szembesülni ily korai órán, éhgyomorra...Már éhes sem voltam, emésztőszervem cseresznyemag kicsiségűvé zsugorodott egy pillanat alatt, hogy miért nem lehetett ezeket tegnap nem találni? Rohantam, gurultam az állomásra, vettem jegyet neki, aztán majd délután közösen állunk a szőnyeg szélén, mert nem lehet ilyesmire odafigyelni, meg a kötögetés, a gépezés előrébb való minden másnál....stb, stb.

Nézzük a kendőket inkább. Ez a sötétbordó, még az első generációs tolnaiból való, kissé durva tapintású, és óriási volt, azért is mertem neki ereszteni a meleg vizet. Visszanéztem, de nem találtam meg a méreteit, de olyan 150 centi is volt lefelé, amarra meg akkor 3 méter, igazi moncsi-méretezésű. Jól megvastagodott, miután 3 nagyon "szomjas" frottír törülköző, és még másik 3 kendő társaságában végigfürödték a mosási progit. Félve vettem ki őket, de tetszett az eredmény. Még jól kivehető a csipkeminta, viszont nem olyan löttyedt a szerkezete, mint sima blokkolás után. Ha csukott szemmel megtapogatom, nagyanyám vaskos, fekete, berliner kendőjét érzem az ujjaimmal...Ebből a színből van még egy Aeolian, és van egy Lami, ami rozsdabarna, az is a durvábbik tolnaiból. Amennyiben esetleg valakinek bejönne ez a vastag csipke, szívesen megválok tőle, mert nagyon helyigényesek. /Árban megegyezünk, de mivel nem a legfinomabb merinó, ezért mindenképpen kedvezménnyel gondoltam eladni./

A tarkabarka kendő pedig a nagyon elbarmolt festésű előfonal, na az aztán jól összemente magát, majd valamire jó lesz talán. :))

Ezekkel együtt fürdött még egy horgolt szütyő, de az valahogy nem lett más, lehet, hogy csak a kötésnek tesz "jót" a nemezelés?

Ez pedig egy szintén tolnai színátmenetes, amit lilával fogtam össze, még a fül-megoldáson gondolkodom, a másik tatyót jól beletömtem, úgyhogy nem lett annyira kicsi...

Szilvás pite...

...barackkal. Ennyit módosítottam az Erdélyi Konyha szeptemberi számában megjelent recepten. A tésztánál grammra kimértem a hozzávalókat, ja, és nem volt itthon natúr joghurt, ezért aludttejet tettem bele. De a többi stimmel. Hihetetlenül laza, és rugalmas lett a kisült pite, ami nálam nem egyértelmű, mert mindig jó masszívra szoktam "elrontani" a kevert tésztákat. de ezt nagyon ajánlom, jó alaprecept más gyümölcsökhöz is. Köszönet érte Ottisnak és csapatának!

A recept:(hátha valaki nem jut hozzá a magazinhoz)

1 kg szilva, 40 dkg liszt, 4 tojás, 1 tasak sütőpor, 2 tasak vaníliás cukor, 25 dkg cukor, 5 dkg vaj, 1.5 dl natúr joghurt, 1 citrom lereszelt héja, és a leve.

Szilvát kimagozzuk, citromlével locsoljuk, más gyümölcsnél, ahogy kívánja előkészítjük. Vajat felolvasztjuk, A tojásokat a cukrokkal habosra keverjük, lassan hozzáadjuk az olvasztott vajat, a joghurtot, a citromhéjat, végül a sütőporos lisztet. A tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük /nekem a gáztepsi tele lett vele, és szilikonos papírt tettem alá/. Kirakjuk a gyümölccsel és előmelegített sütőben 40 percig sütjük. Porcukorral hintjük kihűlés után.

Lila...

Unalmas leszek, egy újabb Adamas kendő, de ez még nagyobb is lett talán. Viszont ennek sincs jó színe, de ideteszem az eredetibbnek tűnőt. A háttérben természetesen ki, na kicsoda? A mindenhez értő "szakértőnk", mert neki ott kell lennie mindenhol, legyen szó zöldségpucolásról a teraszon, vagy paradicsompasszírozásról, teregetésről, bármiről. ha kimegyek a kertbe, ott őrizkedik a drót mellett, és ha véletlenül kitűnök a látóköréből, HISZTIZIK !!

Van egy kis adalékom nekem is a más munkájának koppintásáról. Igaz, én nem vagyok olyan kreatív, mint itt sokan, nagyon kevés alkalommal ugrik be valami eredeti ötlet. De, talán valaki emlékszik arra, hogy készítettem kis horgolt, cukorszirupban keményített kosárkákat régebben.

Nos, ezekből jó néhányat, tucatnyit, is sikerült eladnom itt helyben agy kis üzletben, ahol rögtön kis ajándékkosarat készítettek belőle. Aztán, ahogy fogyott a készlet, vittem utánpótlást. Egyszer aztán látom, hogy az én kosaraimnak a kisebb változata is ott van a polcon. ez meg hogy lehet, hiszen a minta sehol nem jelent meg úgy, hogy kosár minta, lévén egy kis terítőből jött az ötlet, miután ráhúztam egy műanyag kancsóra, és keményítettem. Hát úgy volt, hogy valaki megvett egyet az enyémből, és klónozta, majd bevitte eladásra. na ott akkor befejeztem... Meg persze attól kapok idegrohamot, mikor nézik, tapogatják, és közben fitymálják az árut, hogy ilyet én is tudok, akkor csinálj kisanyám...Mondanom sem kell, például csipkekendő nemigen jön velem szembe a faluban, annyira tudja más is készíteni, inkább ne is jöjjön, de 800-ért én sem adom, inkább egyék meg a molyok... :))

A "déli öböl" színei...

Remélem, jó a fordítás a South Bay kendőhöz...

Kettőt horgoltam meg egy hét alatt, mindkettőhöz még tavaly szereztem be az alapanyagot Buci- Bettitől, aki, valljuk be nyugodt szívvel, véleményem szerint az ősz színeinek varázslásához ért a legjobban. Persze a többi festménye is első osztályú, többjükből kötöttem már, de mikor az "őszi sanzonjai" pengenek a tűkön, attól nagyon elgyengülök, valójában ott sem vagyok, vagyis itt sem vagyok, hanem bárhol, amit csak a hangulat felidéz bennem...

 Forrás: internet

Viszont a képen nem tudtam visszaadni a valós színeit, még sütötte a nap, de azért felismerhetőek azok a bágyadt, langyos gyümölcsös színek, amik oly jellemzőek erre az évszakra.

A zöld csak egyszerűen zöld, némi kis sárgával, a melegben egyenesen üdítően hatott, mint egy jeges lime-limonádé.

Készült egy csonka sivatagi csodakendőcske is. Mivel az elején túl sokszor ismételtem a rombuszos mintát, igencsak elszaporodtaka szemek a damilon, és már nem volt türelmem a kacifántos utolsó charthoz, inkább leláncoltam, de így is szépen ívelődik a széle. Ez Barka- Cinege padlizsán árnyalatból készült.

Végezetül egy Adamas, Mohair Gold fonalból, kissé beleuntam a revontuliba is, és mindenképpen "szögletes" minta kellett ehhez a színátmenetes fonalkához, ez még érvényesül belőle.

/egyébként pedig alig haladok ezekkel a bökdösődésekkel, mert olvasás "közbenre" még nem fejlesztettem ki a kötés-horgolás technikáját, az evés már megy olvasás közben :),és ezeknek a könyveknek nehezen állok ellen,a Medici Katalinosat már befejeztem, a másik kettő párhuzamosan is megy, valamiért magába szippantott a reneszánsz kor, lehet, hogy én is a reneszánszomat kezdem élni, aztán meg a nagy hanyatlás következeik /?/

Neverending story, avagy a "nem -mese" folytatódik...

Reggel első dolog volt, amit a kapun kilépve megpillantottam, egy az árkunkba odavetett elemózsiás zacskó, még a lerágott kenyérhéj is kikandikált belőle.Na bumm, ki tehet arról, hogy éppen előttünk fogyott el a harapnivaló belőle? Viszont, ha kifogyott az istenért se cipelje , bárkié is volt. Hát nem tette...A kisbolt közelsége és a csokik, "egydekás-izomlazítók", csipszek méretük miatt, mindig előttünk ürülnek ki eme áruk göngyölegei, és persze zsigerből landoltatja őket a fogyasztójuk az ablakunk alatt. Mindegy, hogy kisgyerekes, vagy felnőtt csak magában. A keze bizonyára letörne, ha a táskájába rejtené és odahaza dobná oda, ahova valók.



Visszatérve a mai termésre, ha én lennék a mesebeli róka, aki a csengő-bongó gyémántfa, vagy mi alatt üldögélnék, még örömömre is szolgálna, ha a legkisebb királyfi akár ily módon is megosztaná velem a vacsoráját, és három kívánsága is lehetne...Nekem csak egy van ehhez a jóemberhez: Nézzen körül az édesanyja érkezési oldalánál, hogy vajon kívül van-e még, vagy túlhordta az a drága asszony...(ezt maximum 4 szóval is elmondhattam volna, de abban lett volna egy pi-betűvel kezdődő szó, ami itt most nem venné ki jól magát).



Arra a következtetésre jutottam egyébként, a múltkori kutyás eset kapcsán is, hogy bizonyos lényeknél ezen a tanyán mindig szombatra merül le az aksi, más szóval, bizony bizony az intelligencia-biztosíték nem bírja ki az egy hetet. Kiverődik...:)))



Már várom a jövő hetet, hogy legyen miről írnom...

"Levelet kaptam lájf..."

Kata barátnőmmel lebonyolított fonalcsere eredményét hozta ma a postás, mondhatom, igazán szemet gyönyörködtető kis gombócokat csempészett a borítékba, amelyeket Németországból szállított a tesója. Fényképezni nem volt kedve a fájós fejemnek, inkább gyorsan kerestem képeket a hálón. Sikerült megfájdítani a szívemet is közben, hogy nálunk miért is nincsenek karnyújtásnyira ehhez hasonló szépséges zoknigyapjak.(Az említettek Lana Grossa, Regia Galaxy Saturn, Super Sport Strumpf, és Fortissima Socka Mexico Color névre hallgatnak) Nem még nem kötöttem meg, csak igyekeztem kész állapotban képeket keresni róluk. :))

Ezen a képen az a sötétkékes csíkos az enyém.