
Tegnap Nöné és Anice megöleltek! Csak ismételni tudom, amit Gyöngyi írt erről a barátságról. Nagy igazsága van annak, hogy nem kell közvetlen fizikai kapcsolat, hogy érezd barátra leltél. Már régóta jól érzem magam az így kötettett ismeretségekben, jobban, mintha naponta találkoznék valakivel, aki barátomnak mondja magát. Tapasztaltam, csak pár dolgot mutattam valakinek, amiket készítettem, és jobb lett volna nem látni az arckifejezését. Fintorgott, mintha valami leprás dolgot akartam volna a kezébe adni, pedig csak annyit mondtam, nézze meg. Sok embernek nem érték, amit mi művelünk, csak az, ami ott van naponta az orruk előtt, bármikor levehetik a polcról, és gazdagíthatják vele a bóvligyűjteményüket. Ezért hálásan köszönöm, hogy baráti köreitekbe fogadtatok. Anice-nak pedig abban van igaza, hogy átível ez a kötelék minden teret és távolságot. Bizonyítást nyert tegnap ez, mikor Judit csomagocskáját fogtam a kezemben. Leírhatatlan érzés volt arra gondolni, hogy ugyanezeket a gombolyagokat Ő is fogta a kezében, hosszú utat tett meg, de végül elért hozzám a kézfogása. Köszönöm Nektek, hogy vagytok!
Bár szívesen olvasok mindenkit, aki kreativitással fejezi ki magát, nem keresgélnék másokat, nektek, hármótoknak, Nöné, Judit, Anice küldöm a NAGY ÖLELÉSEMET!
2 megjegyzés:
Mónikám! Megtiszteltél az öleléseddel, köszönöm!
Köszi az ölelelést!
Megjegyzés küldése