"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."
Igen, igaza van a díj kitalálójának, nem a pénz, ami mozgatja nálunk a rugót. Nem törjük a fejecskéinket azon, milyen rongyot is kapjunk magunkra a nagy partira, mikor meg kéne mindenkinek köszönni, hogy itt lehetünk. Egyszerűen mindig itt vagyunk, bármikor, akár az általam gyakran emlegetett "cselédruha" is megteszi, mert nem az egymás lenyűgözése a célunk a külsőségeket tekintve, hanem, hogy értéket teremtsünk, és azzal kápráztassunk. Erre most alkalmatlan vagyok egyébként, csak csorgatom a nyálamat, miket nem műveltek itt pár 10 deka gyapjúval. Most írtam Rikkeréknek levelet fonalmintáért, mert már annyira akarnám, hogy én is, én is kendőt akarok kötni, hogy látom magam előtt, csak még azt nem tudom, hogy is fognék hozzá. Csak ismerkedem a mintákkal, de annyira bonyolultnak látom, hogy az összes önbizalmam romokban hever. Úgyhogy minden segítséget elfogadok, ami közelebb vinne ahhoz, hogy én is varázsolni tudjak. (Nálam ezt most nagyon elölről kellene kezdeni, úgy érzem. )
8 megjegyzés:
Ne mondj ilyet Moncsikám!
Figyuszka, Erika a Laminaria kezdését ugyebár feltette fotókkal, na, általában minden kendőt így kell elkezdeni, hogy legyen 2-3 lustakötésű széle. A többi meg már megy, mint a karikacsapás. Ha gondolod, szívesen segítek akár mail-en vagy telefonon keresztül is, én már úgyis "nagymenő" vagyok az angol jelölések tekintetében, hála ezért Anicének és Erikának. Úgyhogy
HAJRÁ! Már látni akarom a kendődet!!!
Rendben, na, nem bőgök! Egyébként tegnap semmi nem sikerült. Sütöttem volna kenyeret, gépben, erre kisebb lett, mint mikor összegombócolta. Mint egy zsemle, fél kiló lisztből. Majdnem kivágtam a kutyákoknak. Az ujjamból pedig levágtam egy kis darabot, pont ott, ahol mindenhez hozzáérek, akárhogyan is akarok fogni. Estére torokdagadásom lett, fájt, kapart, égett a szemem, összevissza aludtam. Bazsika is jajgatott, fájtak a bokái, és most ahogy kinézek, hát megint az a búval b...bélelt idő, asszem megyek teregetni.
Ó, Te szegény, van ez így, hogy nem jön össze semmi. Hajaj, de még mennyire, hogy van. De aztán lesz ez még jobb is!!!
Jaj, de szép lettél!
Csak próbálkozom valami újjal, láttam Nálad is, Erikánál is és Anice-nál is, hogy megváltoztattátok a hátteret. Már unom a kéket, elég a ridegségből. Még nem tudom, melyik lesz a végleges.
NEM HINNÉM, HOGY MA MÉG LEJJEBB IS LEHET! NYAKAMBA ÖNTÖTTEM A KÁVÉT, JUTOTT BELŐLE A BILLENTYŰZETRE IS, MÉG JÓ, HOGY MAGAMBAN VAGYOK ITTHON. ÁÁÁÁÁ!!!
Remélem, nem volt forró!
Nem volt az, csak olyan vagyok, mint egy csecsemő, folyton leeszem-iszom magam. Na nem úgy iszom le, bár tegnap minden vigaszom egy bögre forralt bor volt, jó fűszeresen, édesen, mézet is tettem bele, attól aztán melegem lett, és égett is a gyomrom rendesen. De nem lehet minden tökéletes. Hiába a mellékhatások...
Megjegyzés küldése