Van karikás ostorom...

...valahogy így kezdődik a bemutatkozás a sörreklámban, csak ott "nincs" , viszont én használni is tudom! Szóval, akkor a tartozásom igyekszem leróni, de nehezen megy, és rájöttem, miért. Azt hiszem visszahúzódom a 25 éve lerúgott csigaházamba/gimnáziumi, szekszárdi, osztályfőnököm hívta erre fel a figyelmemet, jobban mondva figyelmeztetett, hogy elő kéne bújni, mert az életben lesz alkalom, hogy nem fognak csalogatni, hanem egyszerűen rám törik a meszes héjat/. Ugyanis 19 éves koromig csöndben voltam, ha kérdeztek, sokszor akkor sem szóltam egyetlen szót sem. Aztán az egyetlen munkahelyem, MÁV, megkívánta, hogy előbújjak a hallgatás leple alól. Kinyíltam. Sokszor ez tett sebezhetővé. Én pedig legtöbbször rosszul értelmeztem az irántam való érdeklődést. Bántottam másokat és bántottak sokan. Vannak emlékek, amik elől képtelenség menekülni. Vannak élmények, amelyekkel egymagamnak kell megbirkózni, kísért a múlt, de még nem jött el az igazság pillanata. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne letenni az ajtó elé, mint egy teli szatyrot, és ott felejteni. Az a legnagyobb problémám, hogy félek kiadni magam. Párszor ellenem fordult már a nagy őszinteségem, és nehezen engedem intim zónámba az embereket, meg aztán oly kevesen is vannak, akik ezt érdemelnék. Itt most a fizikai közelségre gondolok, szemtől szemben. Valószínűnek tartom, ezért "pistulok" bele a magányos kézimunkázásba, van, hogy teljesen elrugaszkodom innen, és szárnyalnak a gondolataim, szinte érzem, hogy másutt vagyok olyankor. Most ennyire telik tőlem, de érzem, hogy "lemeztelenedtem" a vallomástól. Ez a bajom mindig, annyi mondanivalóm lenne, de ahogy leírva látom, már törlöm is ki. Csak a gondolataim nem riasztanak, azok az enyémek, az írás viszont megmarad. Azért az látszik, nem vagyok "hétköznapi" csaj, ugye? / igen, aug.20-án születtem :)))/ Nagyon ne nevessetek ki, lehet, szakemberhez kéne mennem, DE: Nem akarok róla beszélni!!