Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja, mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
A szívemet nyomja, mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
/Ne ijedjetek meg, nem mindennap...:)/
1 megjegyzés:
:-(. Vannak ilyen napok.De szerencsére elmúlnak, és talán jó is, hogy vannak. Van egy bizonyos könnymennyiség, ami már nem fér el odabent, és akkor ki kell pityeregni a többit.
Megjegyzés küldése