Mintája az kendőcskének...

Íme a minta, kicsit nyakatekert, és össze is van kutyulva, én csak hangulatból kötöttem, ahogy adta magát, úgy lett jó.

Kellokukka shawl


Olyan jó hangzása van, nem? :))

Kicsi gesztenye...

Egy újabb darab Uruguay-ból, chesnut, gesztenye fantázianevű fonalból. Hála a búbánatos fényeknek, nem túl jók a képek, de majdnem...Mivel nem lehet kerítésen blokkolni, nem is tettem meg, ezért csak kis részletet mutatok, majd, ha kitavaszodik...akkor blokkolom, /na csókolom :)/

Na, erre gondoltam...

Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja, mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.

/Ne ijedjetek meg, nem mindennap...:)/

Baglyos kesztyű...

Anyaga: tolnai mogyoró merinó

Válaszolok...

Egy évvel ezelőttig úgy horgoltam, mint a güzü, akarom mondani, ahogy a kendőket kötöttem, egyikből a másikba raktam a tűt, ott ugye ki is lehet venni, csak egy szem van mindig veszélyben. Ezek egyébként új gazdára várnak. Itt a faluban is bedobtam a köztudatba a munkáimat,hirdetések formájában, karácsonyi kiárusítást tartanék. De nagy valószínűséggel már borítékolhatom is az eredményt. :( Most nem fejtem ki a véleményemet ezzel kapcsolatban, még a falnak is szemfüle van, majd mikor összegzem a levont konzekvenciákat. Félek, hogy nem leszek úrinő.

Elvarratlan szálak...

Jó egy éve álltak a szekrényben ezek a terítőcskék, mindenhonnan kilógó fonalvégekkel. Mert az, hogy meghorgolok bármit, az nem újság, gondolom, de ne kéne a fonalat eldolgozni, mert az az igazán nemszeretem feladat. Akárcsak a kendők esetében. Ma aztán végre előszedtem minden ilyen félkész dolgot, és behúztam a mintákba a cérnákat, és még a vasalót is előszedtem, így aztán esztendő múltán kijelenthetem, hogy nincsenek kézimunkás vonalon elvarratlan szálak. (Más nem idekapcsolódó esetekben még akadnak, több évtizedesek is, ezek , sajnos, néha gúzsba kötnek...Ide nem elég az olló, és horgolótű...)

Közben készült még egy pár zokni, Lidl-s fonalból, de nagyon "tökölős"a vastagsága, be is dagadt rendesen a kezem, oldalirányban a csuklóm nem mozdul, a kenyérvágásnál jön ki rendesen, a kést sem bírom rányomni. Most mit tegyek, gyúrjak rá, vagy pihentessem. De az utóbbit úgy sem állom meg. Na, válaszoltam is magamnak...

Megint köszöntő...

"Nem tudod, mit rejt a sorsod,
Mosolyt hoz-e vagy könnyeket,
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
S őrizd meg a boldog perceket!"

Ezúttal Anice,és Macus Nektek küldöm jókívánságaimat, születésnapotok alkalmából.(Macus, kicsit korábban, két nappal, ha nem haragszol érte, de hátha nem leszek errefelé pont aznap.) Köszönöm Neked a díjat!
Felsorolni sem lenne itt elég hely, akiket illetne, annyi blogot olvasok, ahol aztán ott is szoktam ragadni, a sok szép alkotás láttán.