Nem mondom, de ugye tudjátok?

Még kaptam egy másikat is, és egy kencét, azok délután lesznek elérhetőek a patikában.
És igen, nem tartott tovább öt percnél, csak a fagy a fejemet is keményíti, és nem láttam be, hogy ezt már hetekkel ezelőtt megtehettem volna...

Ha kell egy "jó" mondat...

Stilszerűen: "Beszarás!"

/ Már ha a bullshit= lószar :))) /


Bullshit generator

Taktikai utasítás...

Kézilabda meccset néztünk a minap, csak közben a magyar csapat már haza is utazott az EB-ről, sajnos...Büntetőhöz állt a hétméteres vonalra egy játékos, kihagyta. Balázs megszólalt: Ő bizony nem "árulná" el a kapusnak, hova akarja dobni a labdát, teljesen másfelé nézne, mint ahova szánná a játékszert. Erre én: ezt hívják szemcselnek. Na, apjának se kellett több, és egyből emlegetni kezdte az apósát( nekem a papám), tudni kell, hogy Papa volt, aki a szülőfalumban, 1962-ben meghonosította a kézilabdát, több csapatot is edzett, ifi, és felnőtt korosztályokban, mindkét nemből. Tette ezt több, közel 4 évtizeden át. Legjobb eredményünk, persze nekem is kellett ezt művelni, megyebajnokságot nyertünk, 1984-ben. Sajnos a felsőbb osztályba jutás nem sikerült. Két évre rá, pedig a térdem is megadta magát, ott ért véget a sportkarrierem, 12 év után, 21 éves koromban.

Tehát ülünk a tv előtt, és csodálkozunk /nem nagyon/ gyermekünk éles eszén, én viszont már azt láttam magam előtt, vajon, hogy is nézne ki egy ilyen "szem- edzés", mert akkor azt is trenírozni kell, hogy hatékonyan lehessen cselezni, vagy nem?

Végül is arra jutottam, ezzel a szervünkkel is lehet körözni, jobbra-balra "kaszálni", hadd nyúljon az az izom. Ez még nekem is menne, izzadásmentesen.

Aztán szinte minden nap előjön valamilyen formában ez a szösszenet. Persze már nem olyan vicces, de azért megkockáztatom, legfeljebb félrenéztek, ha nem tetszik.

Főztem krumplit, héjában, úgy a legjobb, (vagyis inkább sütve héjában), és ott lóg a frissen füstölődött, kb. egy hónapja, szalonna, na azzal igazán jó. Mondom Apának, papa sokszor csinált ilyet, de úgy ám, hogy nem nézett az asztal felé, kicselezett bennünket, nehogy rájöjjünk, mi is van az asztalon...

Eszembe is jutott a gyerekkori ízélmény ezzel kapcsolatban, mikor elég sokszor volt nálunk ilyen vacsora otthon. Csak betette Papa a krumplit a sütőbe, mikor kész volt, ott gőzölgött bebugyolálva egy edényben, és hozzá a fagyos szalonna.


Hát ilyesmi eszementségekkel tartom lágyuló agyam edzésben. Érdekes módon ezekre a régi dolgokra sokkal jobban emlékszem, mint a nemrég történtekre.

Félkész dolgaim...

Nem bírok magammal, a nagy örömre, hogy nem fáj a kezem, "rákötöttem", mivel az italt nem bírom... Aztán pár nap alatt kiderült, nem kellett volna, le sem merem írni, mi van, mert megint úgyis mindannyian elküldtök az ... orvoshoz, meg a ...-ba is, mert nem fogadok szót. A fülemet már el is dugtam, mert Ercsu beígérte, hogy annál fogva ráncigál el a dokihoz. Mindenesetre, fújom, és kenem, és most abbahagyom megint a bökdösődést. Ennyire jutottam: helyet "csinálandó"/brrr!/a következő uruguay-iaknak, egy kék színátmenetes Aeolianba kezdtem, lassan halad a végkifejlet, Edge Chart felé, valamint a Haruni, amit én is megtaláltam, de mikor Ercsuval erről beszéltünk, akkor azt hittem, csak összekeverem a hangzása miatt a halumival, ami egy sajtféle. Ám, mint kiderült a vallatásnál, már el is mentettem addigra, a kinyomtatandók közé. Lágyul az agyam.

Tematikus nap...

Úgy látszik, tegnap ilyen napom volt, először a táskás kérdés, amihez hozzákapcsoltam az ehhez passzoló olvasottakat. Majd este 11 után belenéztem a tévébe /Hallmark/, ha erőltetve is, de nem annyira, a könyvhöz illeszkedett a film, Jeggyűrű a címe. Illesztési pont: a helyszín, Kalifornia, Napa-völgy, és az egésznek az alapja: szőlőbirtok, olasz család.

Kerestem pár képet, szerintem a könyvhöz ez a "környék" adhatta az ihletet.

Ez aztán a véletlen...

Pár perce fejeztem be N. R. : Az udvarház c. könyvét, jó, tudom, nem valami magasröptű, és nem is klasszikus, de mostanság főleg azért olvasok, hogy gyarapítsam a szókincsemet. Erre egy több, mint 600 oldalas könyv számomra megfelelő. Nora Roberts legtöbb könyve közel egyforma oldalszámmal dicsekedhet. Ezeket még el tudom olvasni, úgy értem, hogy a stílusa még nem bántóan csöpögős. A közelmúltban, idén, olvasottak egytől egyig inkább krimik, mint szerelmes regények. D. Steelről ezt már nem állítom, van egy csomó "darab" tőle is, de csak azért, mert annak idején 300 Ft volt darabja. Nem bírom olvasni.
Nos, vissza az udvarházhoz, már a vége felé tartottam, mikor elém jön a következő oldal, olvasom, és hunyorgok, nyomkodom a szemem, hogy jól látok-e, és tényleg nem a blogokat böngészem, hanem nyomdaipari terméket tartok a kezemben. Hogy hogy nem, egy dühös férfi ámokot fut a kedvese szobájában, mikor is a földre pottyan egy női aktatáska, annak meg a tartalma elszabadul. A feszes seggű pedig elkezd leltározni: olvassátok!/remélem jól látható, már nem volt kedvem szkennelni, fényképeztem/

Hogy mi van a táskámban...

Melyikben? Mert alapjában véve itthon ücsörgök, és ennek ellenére minimum 3 féle táska van készenlétben, és még majd' egy köbméternyi, amit nem használok semmire. Van egy biciklis-kosaras, boltba járós, egy Siófokra menős-vonatozós, és egy a kettő között, azt bárhova vihetem, nem árulkodó, hogy falurú gyüttem.

Alapfelszerelés: buxa, pézsé, Wc-papír, tollak, noteszek, jegyzettömbök, szanaszét salátásodva, vizesüveg, gyógyszerek, (óvszerek) na ez nem annyira, csak rímelt,nehéz napok "felszerelése",

(bár olyankor igyekszem itthon maradni, és nem mutatkozom emberek közt, még az utcára sem nézek ki szinte, annyira megvisel, és már hogy unom...)

fogkefe/?/, mellé a fog, csoki, tökmag, rágógumi, kézkrém, kéztörlő, nedves, ragtapasz, varrókészlet, mindenféle szatyrok tömkelege, azzal van kitömve, opcionálisan telefon, könyv, kötés-felszerelés, horgolótű, nagyon nem szeretném, ha bármikor váratlanul érne egy helyzet, amit lehetetlen lenne kezelni.
Gyakorlatilag komplett üzletsort hordok magammal, gyógyszertár, drogéria, rövidáruda.

Ettől valahogy azt hiszem, számítok valamit, azt ki tudja, lehet, egyszer szükségem lehet erre a sok kacatra, és akkor majd meghozza gyümölcsét a sok cipekedés...