Megint hózik és "valami"... +18!

Addig riogattak a nagy hóval, míg megint ideért. 35 centit ígértek reggelre, azért az már méret, nem? Még az előzőt épphogy eltettük arrébb, hogy emennek legyen helye.

Ezt a képződményt vacsira szántam, na mi lehet ez? Virsli, nem szoktunk gyakran ilyesmit venni, apa hozta aldis, vagy lidlis, nem tudom. Azt viszont igen, hogy nem ügyeltem rá, bőrileg, és erre rászorult szegényre a csomagolás. Ejnye, Moncsi! Mondhatom szép példány, olyan cserkészkolbász méretű. De becsüljük meg, ami jut, nem igaz? Tessék gyönyörködni.

Újabb díj...

Bolyettől kaptam, köszönöm, hogy inspirációt kap tőlem. Lehet, hogy más szemmel kéne magamra néznem, mert én nem találom magam előrébb vivőnek. Most is csak ülök itten, és bambulok már egy órája a monitorra, persze böngészek a blogokban, de a fene egye meg, megint nem csinálok semmit. Ja, macskamentes övezet van...Cincogok is rendesen, utána meg kapkodok, hogy időben legyen ebéd, és egyebek.

400. bejegyzésem:Meglepetés díjak és ezüstfenyő...

Anna és Mosolyrend Évi is meglepett ezzel a díjjal, bár néha azért én részemről túlzásnak érzem a kreatív jelzőt magamra vonatkoztatva, mert lényegében csak másolom, ami megtetszik. Mintákat elkészítek, nem én találom ki őket, viszont ezekbe igyekszem minél hibátlanabbul átültetni a kezem nyomát. Kéne írnom magamról? Ezért is odázgatom az ilyen felkéréseket, mert nem tudom, mit írjak, nem szeretek ilyen jellegű elemzésekbe bocsátkozni, inkább ezt ráhagyom az olvasóra, mármint hogy a megnyilvánulásaimból szűrje le, milyennek lát. Azt hiszem ezért is döntöttem úgy, hogy ne csak a fonalas dolgaimról essék szó, hanem bármiről, ezeken az oldalakon. Így aztán látható, milyen dilis, milyen lusta, néha céltalan, és kényelmes vagyok, hagyom, hogy az élet elmenjen mellettem.

Hoztam még pár képet, mert ezt nem szerettem volna megörökítetlenül hagyni, az utca túloldalán, szomszédasszonyom kertjében áll ez a fa, és olyan szépnek láttam, ahogy így rápakolta a tél az égi áldását.

Valamint a vasárnap reggelre behavazott udvarból is néhány részlet. Ez pedig a hóseprő szerszámon, elneveztem "Nimbusz 2010"-nek J.K. Rowling után szabadon, de sajnos sikerült belőle "egy csapásra" kettő "nimbusz 1005"-öt készítenem. Így most gyerekméretű a nyele, majd cserélem.Persze jogos a kérdés, amit apa is feltett, hogy mi a ...nak, ...nek kell nekem partvissal havazni, de ki vagyok én? Na ugye, ezt csak én tudom így megoldani. Meg aztán a vesszősöprű az kísértést jelent, mert teszem azt rápattanok, és csak száguldozok vele, attól a hó még ott marad. A hólapát pedig dög nehéz az én kímélendő kezecskémnek,akkor tehát mégis jóra esett a választásom.(Na ugye!)

...Micimackó fázik-zik...

Egész nap szinte szakad a hó, hagyjuk, hadd essen, a gázkazán működik, azért kimerészkedtem hátha tudok jó képeket készíteni, na meg elsöpörni a járdákat. Ez lett belőle...

Moncsi nem bír magával...és szégyelli...

Addig ügyeskedtem, amíg rájöttem, van nekem, Ercsutól, általa festett előfonalam. Arra várt, hogy fonogassam megfele. Egy darabig készen volt, és ma sikerült kb. még 5 dekát ráspulnizni az orsóra. Az utolsó métereken már ráéreztem, hogyan kéne csinálni, attól kezdve ment is hamar. Amint kész lett, nem tekertem motringba, nem öblítettem ki, csak felgombolyítottam, úgy kukacosodva. Végül nem lett olyan vészes. De ennyi nem volt elég, már kaptam is elő egy 5 és feles tűt, és az általam leginkább gyakorolt mintát kezdtem életre kelteni, naná, hogy Gail. Persze a kezem nekiállt tiltakozni, így csak nagyjából az első chartot kötöttem, de így is szépen mutatja magát a kicsike. Ezzel válaszolok is Anna barátnémnek, hogy igen már javulgatok, de türelmetlen vagyok. Viszont Te csak nézegesd bátran a sütiket itt is és másnál is, nem fog az megártani!

Akkor álljon itt pár képecske, inkább barackos a színe, de mindig ez van, nem sikerül a szebbeket élethűen visszaadnom.

Tájképek élelmiszerekből...

A februári Príma Konyhában van pár kép ezekből az alkotásokból, Carl Warner nevű angol fotográfus képsorozata. Már jó ideje elmentettem a gépre, de most megmutatom, tessék gyönyörködni bennük!

Megint hájas...

Még jó, hogy a disznótor után rögtön elkészítettem a tésztát, és csak ki kellett venni a fagyasztóból. Mert nem hiszem, hogy jól el tudtam volna fájó csuklóval készíteni. Így csak tölteni kellett, de már nem variáltam, egyből tekercsben gondolkodtam, a töltelék cukrozott darált dió, házi baracklekvárral megágyazva neki. Ezt még szombaton betöltöttem, tekertem, és mivel szuper xxl méretre sikerült nyújtani, viszont amőba alakúra, így a két végét felkarikáztam, hogy ne nézzen ki túl rosszul. Ezeket a gnóm tekerentyűket próbaképpen a mikrosütő pirítótáljába tettem, és 6-8 perc alatt kisütöttem. Meglepő eredmény született, könnyű, nem zsíros hatású sütikék lettek.Tisztára Fornetti-s, valószínűsítettem, hogy amiatt, hogy felülről is érte hőhatás, grill formájában. Viszont: megint beleestem a torkosság csapdájába, és úgy kell neked Moncsi, minek melegen bezabbantani belőle, pedig tényleg csak párat faltam be./3-4/ Vasárnap a többit a gázsütőben sütöttem, mondhatni, órákig, de nem lettek olyan könnyedek, de attól is begorombult az emésztőrendszerem.