Jó egy éve álltak a szekrényben ezek a terítőcskék, mindenhonnan kilógó fonalvégekkel.








Mert az, hogy meghorgolok bármit, az nem újság, gondolom, de ne kéne a fonalat eldolgozni, mert az az igazán nemszeretem feladat. Akárcsak a kendők esetében. Ma aztán végre előszedtem minden ilyen félkész dolgot, és behúztam a mintákba a cérnákat, és még a vasalót is előszedtem, így aztán esztendő múltán kijelenthetem, hogy nincsenek kézimunkás vonalon elvarratlan szálak. (Más nem idekapcsolódó esetekben még akadnak, több évtizedesek is, ezek , sajnos, néha gúzsba kötnek...Ide nem elég az olló, és horgolótű...)
Közben készült még egy pár zokni,

Lidl-s fonalból, de nagyon "tökölős"a vastagsága, be is dagadt rendesen a kezem, oldalirányban a csuklóm nem mozdul, a kenyérvágásnál jön ki rendesen, a kést sem bírom rányomni. Most mit tegyek, gyúrjak rá, vagy pihentessem. De az utóbbit úgy sem állom meg. Na, válaszoltam is magamnak...