Karperec, sapkával...

Kataca, én sem tágítom a napot, csak igyekszem az időt jól kihasználni, mondhatnám azt is, hogy a főzésről kezdek leszokni, de így nem igaz, inkább az a baj velem, hogy nem tudok keveset főzni, és mindig akad valami, amihez nyúlni lehet, hol leveshez kell második fogás, hol fordítva, így aztán megspórolódik valamennyi idő. Előfordul, hogy itt ragadok a gépnél, nézelődni, és amire észbe kapok, már rá is jöttem, hogy bizony annyi idő alatt kész lett volna egy fél kesztyű, vagy fél sapka.

Macus! Nekem is tetszik a fejléckép, bár kicsit giccses, de jó ránézni, valahol ott vagyok én is egy ablak mögött. :)

Ma is csak leves-napom volt, aztán befejeztem a tegnap kezdett sapkát. A harmadik kép siralmas lett, a többi nagyjából a helyén van színben, bár kicsit sötétebbek a színek. Délelőtt körbesétáltam a falut, nem voltam olyan bátor leány, hogy biciklire "pattanjak". A pattanás még száraz időben is túlzás, úgy tápászkodom fel a járműre. :)

Postáztam az elmaradásaimat, vállalásaimat. Közben kézhez kaptam Tiszi alkotását, cserébe a barnás fejfedőért. Volt még a borítékban egy kis lógócska is, ez meglepetésként ért ám! Köszi! Egy közeli kép a karkötőről, a kis szívecske felirata a lényeg: Efelől egy pillanatig nem voltak kétségeim, ismerve a munkásságodat, kedves Hajni! Valamint egy csomag kötőtűt Ercsutól, sapkakötéshez. Tényleg nagyon jók. Remélem az én küldeményeim is rendben célbaérnek, majd aki kapta, jelezzen vissza. Többet most nem árulkodok!