majd diós-lekváros "bukta szerű"alakzatot, 
de nem volt kedvem estig melegedni a sütő mellett. Így maradt a jó vékonyra nyújtás, lekvározás, cukros darált dióval meghintés.
Feltekertem, szeleteltem, lemezre tettem, melegbe bevetettem/ mekk.../. Remek lett! /De eszem elment: melegen ettem...:( Lehet, 1-re belegebedek...:)
Na, elég a hülyeségből, Moncsi, mutatom a képeket...
11 megjegyzés:
Szép!!!
És biztos fincsi is...
És én is szoktam butus lenni, hogy melegen eszem, amit nem lehetne...
Nyami!
Hú, de jól néznek ki!
Nem csak jól kinéznek...Ma már nem is ebédelek.
Kriszta, ha most elindulnál, még jutna belőle, Te vagy legközelebb...Jaj, nem, Kataca közelebb lakik... Bocs!
Moncsi, már megint gondoskodtál a mai adag vidámságról.
Mária, csak úgy jött, ihletem volt. Viszont tényleg kezdem érezni, hogy melegen befaltam párat.
De örülök, hogy megtaláltalak. Ezt írtam neked a blogomon, de ide is bepötyögöm:
Drága Moncsi, Isten hozott nálam. De kellemetes meglepetés. Én is nagyon jól érzem magam ebben a falucskában, pont nekem való. ;) Kösöznöm szépen a kedves szavakat. Várlak máskor is szeretettel.
Most aztán jól megtaláltam a blogodat is. Megyek nézelődni, (holnap, most nagyon késő van errefelé) ha nem bánod. Gyorsan ki is linkellek. ;)
Puszi!
Ezt meg sem merem mutatni a páromnak! Imádja a hájast és ezek gyönyörűek lettek! (Én meg a ritkánál is ritkábban csinálok.)
guszták nagyon!!!
Nyami! De megenném!!! Főleg az utolsó változat jönne be. ;)
Megjegyzés küldése