Pár perce fejeztem be N. R. : Az udvarház c. könyvét, jó, tudom, nem valami magasröptű, és nem is klasszikus, de mostanság főleg azért olvasok, hogy gyarapítsam a szókincsemet. Erre egy több, mint 600 oldalas könyv számomra megfelelő. Nora Roberts legtöbb könyve közel egyforma oldalszámmal dicsekedhet. Ezeket még el tudom olvasni, úgy értem, hogy a stílusa még nem bántóan csöpögős. A közelmúltban, idén, olvasottak egytől egyig inkább krimik, mint szerelmes regények. D. Steelről ezt már nem állítom, van egy csomó "darab" tőle is, de csak azért, mert annak idején 300 Ft volt darabja. Nem bírom olvasni.
Nos, vissza az udvarházhoz, már a vége felé tartottam, mikor elém jön a következő oldal, olvasom, és hunyorgok, nyomkodom a szemem, hogy jól látok-e, és tényleg nem a blogokat böngészem, hanem nyomdaipari terméket tartok a kezemben. Hogy hogy nem, egy dühös férfi ámokot fut a kedvese szobájában, mikor is a földre pottyan egy női aktatáska, annak meg a tartalma elszabadul. A feszes seggű pedig elkezd leltározni: olvassátok!/remélem jól látható, már nem volt kedvem szkennelni, fényképeztem/
2 megjegyzés:
Hihi, látod milyen véletlenek vannak! :))
Hihi ez jó!
Megjegyzés küldése