2011. november 29., kedd

Kéne írnom

de a lustaság fél egészség. Pedig készültek dupla-zoknik, dupla-sapkák, kész az első "menetirány szerint" kötött ötujjas kesztyűmből egy fél pár, nem is volt nehéz, csak ne lenne annyi elvarrni-való szál. Sült még kalács, ami reinkarnálódott másnap mákos gubává, úgy jobban ízlett. Kötöztem vízhólyagot madzaggal a kisujjamra, miközben fűszeres darált húst próbáltunk kordában tartani, vagy legalábbis a műbélben benne.

/Egész nap megemlegetésre kerültek az összes politikai nézettel bíró, összes kisebbségi, és egyéb nációhoz tartozó szentek, és egyéb közéleti egyedek. Magyarán apánál reggel bekapcsolt a szitok-méter és estig bírta a duracellel, ezért is lenne fontos, hogy legalább jók legyenek azok a szalámik!!!/

Már kilógták magukat a füstön, holnap meglátjuk, mi sült ki belőle. Nagyjából ennyi, a képekkel adós maradok, ebben a szutymákos, fénytelen, hideg légpárnás időben kép-telen vagyok...

2011. november 23., szerda

2011. november 18., péntek

Buktatorta

Csillától az ötlet, a formáját téglalapra változtattam. Ez még önmagában nem nagy hír, na és akkor, adva van egy pi hüJenő, (kösz Maris, hogy figyelmeztettél :)). Ami a moncsiságát adja neki, az a töltelék, úgysem találnátok ki, jó, lekvár, de TIZENKÉT éves. Még jó, hogy ilyen trehány vagyok, és eldugdosom a spájzban a cuccot. Viszont semmi baja, csak összetöppedt, de puha marad, és nagyon birkózni sem kellett vele, hogy elhagyja a "börtönét".


2011. november 16., szerda

Azt a 700-át...

Írok még egyet, csak hogy meglegyen a kerekedés a bejegyzésszámot illetően.
Van még egy(meg még hááány ?)zoknikezdemény a tűimen, Ági-féle olasz szuperfonalból, és aarlan türkizesből, sajnos ez a fajta kihalófélben van nálam, ezt is még a vaterán lőttem, mikor végkiárusítás volt belőle. (Gyöngyi, Macus: Nektek van még belőle???)


Most már biztos, hogy ezt magamnak kötöm, mert a Máriától kapott zoknit már lassan két éve használom, és nem akarnám tönkretenni. Szinte még olyan egyébként, mint új korában, két naponta kimosogatom, kézzel, és gyakorlatilag második bőrként funkcionál a lábamon, már a 3. telet kezdi meg rajtam. Hordtam bakancsban, idebent csak úgy, papucs nélkül, mostanában meg még mindig a nyári klumpámban csámpáskodok az utcán, plusz a zokniban. Hihetetlennek tűnhet, de kevésbé fázik a csülköm, mintha cipőben lennék.


Egyébként Máriánál a korábban említett ronda-színű Lidlis fonalból készült zokni is jól néz ki. :))



Újabb házasságok...

köttettek fonaléknál. :))

Ezúttal egy másik plöttyenős színűből; kék csíkos, valamint egy aarlanos, melírozottas gabalyodik össze, a végkifejlet zokni lesz, mi más is lenne. A másik változatban, sapka, férfias méretben, a titkos másik összetevővel egyesítve.

2011. november 15., kedd

Duplazokni

Valaha ez a fonal is a Lidl-s kollekció része volt. Bűn ronda a színösszeállítása.Kezdtem kötni belőle zoknit, de nem bírta a szemem nézni sem, és jól eldugtam. Minap azonban találtam egy csomag barna vékony alpaka gyapjat, és lássak csodát, teljesen átalakította ezt a csúfságot a barna szín. Érdemes volt hozzátenni. Az egyszálas variációban olyan plötty volt a tapintása a lábravalónak, viszont így megalpakázva igazi zokni kinézete van, testes textúrával.Valószínű, melegebb is, ha már a szegény jószágot melegítette, jó lesz nekem is...




2011. november 13., vasárnap

A a a, a... és még.apka is

Kész az újabb sapni, vagy zokka, Lidlis fonal, zokninak nem túl jó, viszont ezt is összeházasítottam egy másik szállal, ami gyapjú, /a többi infó üzleti titkom :))/. és így nagyon rugalmas, melengető darab lett. (55-60 centi fejkörfogatra alkalmas.)




Aradi almás pite alulról.   Avar.



Ezeket sikerült ma lencsevégre kapnom...


2011. november 10., csütörtök

Lábasfejűeknek...:)))

A címet persze nem kell komolyan venni, csak a felhasznált alapanyagok eredeti rendeltetése, és az elkészítés utáni funkciók hibridjéből keletkezett az elnevezés.
Huh.
Magyarán: zoknifonalból készített sapkák. Egy színes és egy egyszínű szálat fogtam össze, magában túl sok szemmel kéne dolgozni, így viszont olyan sapkavastagságú az anyag.




2011. november 1., kedd

Vers ...

Reményik Sándor: Végrendelet

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

(az m1-en hallottam, gyorsan rákerestem, tetszik...)


Sapkák, kalácsok, nyakmelegítő

Igen, megtaláltam a spájzkulcsot, amit még a nyáron elhajítottam, mondván nem szeretek sütögetni. Most meg egy héten belül kétszer is összeliszteztem magam tokától bokáig. Szintén Sütigyáros recept, annyira nem helyettesíthető a valódi, kemencében, parázson sült kürtős kaláccsal, de egyszer meg lehet enni.Nem seprűnyélből készült rudacskákon sütöttem, /mégsem darabolhatom fel a kedvenc "járgányom" nyelét még ily céllal sem :))/hanem alumíniumból, vagy miből, szóval fémből készült habroló sütőformára tekertem a tésztát.Szuperül sültek, nagyon nem is tekeredett le róla, ami meg igen, az eleve egyedinek számító, egyszeri és megismételhetetlen "remekmű" lett.

Pár sapka készült újfent, kell a gyors sikerélmény, és a hely, hátha lesznek még új fonalaim. :))
A szégyenlős-őszí színű garnitúra Julcsié, kiegészítésként a poncsójához, valójában sütőtökre emlékeztető a színe, de ennyire futotta...
A színhűséget ezzel a képcsokorral tudnám alátámasztani, tegnap volt az m1-en, Az ősz New Yorkban című film, valami elképesztően valószínűtlenül őszi pompában tündökölt néhol a helyszín,/de minden hiába volt, mivel a nyüves migrénem miatt csak kb. fél órát voltam képes nézni, talán egyszer sikerül végig is / és annyira illik ehhez az összeállításhoz...

forrás: internet



Környe Márciusban