Gyorsan mostam kettőt, befejezem az előző bejegyzés alsó képen lévő zokniját,hogy legyen mit a lábamra húzni. A meglévő köbméternyi mennyiségben sosem találok olyat, ami megfelelő lenne.Holnapra útra készen áll a táskám, várnak a sebészeten. Remélem az elvégzett laborvizsgálatok eredményei jók a műtéthez, mármint értékek tekintetében. Mert annyi eszem nem volt, hogy erre rákérdezzek, de talán nem lesz gond. A szívem nem ver már félre, miután az új háziorvos által felírt plusz vérnyomás csökkentőt nem szedem, pár napig szedtem, de olyan zakatolást okozott, mintha ketrecből akarna a ketyegőm kitörni. Inkább abbahagytam, így a jó. De tényleg, én mondjam meg egy dokinak, hogy mit kéne felírnia, hogy a többi pirulával ne vesszen össze mellékhatásilag?! Némi munícióval feltöltöttem a hűtőt, kaja van itt-ott elrakva, fagyasztva, hogy a két Herczeg tudjon mit enni, nem tudom miért van az az érzésem, hogy nem fognak boldogulni ebben a pár napban, de jobban belegondolva sosem voltak magukra hagyva.
Itt az idő elvágni a köldökzsinórt...
Itt az idő elvágni a köldökzsinórt...
/ Viszont aggódom a fonalaimért, mert apa a múlt héten redőnyszerelés közben tett pár végzetesnek tűnő utalást arra, hogy majd ő rendet csinál itt, miután nehezen fért az ablakhoz a mindenfelé elhelyezett gyapjúkupacaimtól. Valószínű én vagyok a hülye, hogy emiatt parázok a leginkább, nem amiatt, hogy esetleg ....ezt le sem írom./
Csók mindenkinek!
Csók mindenkinek!