2010. november 26., péntek

Harangvirágok....feketében

Szomorú esemény miatt vettem elő a körkötőtűimet ismét, fekete kendőket kötöttem, a kedvenc harangvirágokat, legkedvesebb szomszédasszonyom lányainak, aki sajnálatos módon egy hete "elköltözött" a szomszédságból. Még a kora ősz folyamán Őt is megajándékoztam ilyen kendőkkel, vidámabb színekben, bízva benne, hogy melengethetik még, ha kimegy a hideg télbe... De alulmaradt a küzdelemben az életért. Meglátogattam még utolsó itthon töltött napjaiban, fájdalmas volt látni, hogy a mindig csinos, ápolt, korából jó 10 évet is letagadható anya, feleség, nagymama, miként adta meg magát a gyógyíthatatlan kórnak. De mégis, ha kinézek az ablakon, egy másik kép tárul fel előttem, nem elfogadva a megváltozhatatlant: látom, ahogy jön a kapuhoz, körülnéz, vagy kisétál az utca elejére várva valamelyik gyermeke érkezését. Búgó hangja is itt cseng a fülemben, közel állt hozzám és soha nem bántam meg, hogy bíztam benne, igaz, néha talán úgy éreztem, keveset beszélgettünk, de nem feltétlenül az egy barátság alapja, ha folyton egymásnál vagyunk. Számomra az is sokat jelentett, ha csak átintegetett, mikor meglátott az udvarban, és visszainthettem.

Drága Erzsike, most fogadj el tőlem egy utolsó integetést, de mindig elnézek Felétek, és látom, ahogy elfogadod a köszönésemet.

Holnap elkísérjük utolsó útjára, de a sok emlék és a vele való beszélgetések felidézése nem fogják engedni hogy kedves lénye a feledés homályába merüljön.

Nyugodj békében Drága Szomszédasszony!


2010. november 25., csütörtök

Boldog néévnaapoot....

kívánok minden Katalin, Kata, Katinka, Katica, és a többi becét viselő kedves olvasómnak ezzel a kankalinnal.





2010. november 22., hétfő

Ez elment vadászni...

Úgy tűnik beköszöntött a vadászidény, lőttem is halomra a kötnivalókat a turkiban. Ez még csak a kezdet, mert vannak még levadászásra váró zsákok ottan.











Kötögettem is pár , na mit is, ja zoknit, Red Heart "csicsa" fantázianevet adtam neki, mert tényleg vadnak tűntek, de megkötve kissé szelídültek a színek egymáshoz.

Ha már vadászat, a kép címe lehetne: "Ekkora disznósajtot lőttem! " Apa a kisgömböccel és a "disznótoros kutya", aki minden apró,lepottyanó, eledelszagú sertésalkatrészre rámozdult.



Estefelé már a tepsikre ácsingózott, és ma pedig beszökött a műhelybe, ahol is önkéntes mosogatóvá lépett elő, szerencsére akkor már a gömböcke nem tartózkodott a tepsiben.




2010. november 16., kedd

Moncsi zokni-tára...folyt.köv.

Ez a két lábravaló is hazatalált. Attól tartok, kicsit belassultam, mert most csak kettőt kötöttem egyszerre. A rózsaszínes Lana Grossa, vagy mi a neve, most nem keresgélem, a másik aarlan névre hallgat, és nem ilyen a színe, de nem tudtam jobb képet készíteni, a nyavalygós stóla is ebből készült, hátha ott jobban látszik, milyen türkizes. (nem látszik, megnéztem)




2010. november 13., szombat

Ilyet ettetek már...

(Moncsinak sárgarépát is csak reszelve...:o)


Ennyit tudtam kihozni ebből a képet tekintve. Nem nagy cucc, répa, fokhagyma reszelve, sózva, nem kinyomkodva, tejföllel, majonézzel nyakonb..orítva, és utána célszerű eldugni addig, amíg az ízek összeérnek. Háát egy részénél ez nem jött be, de azért maradt még belőle érésre is. Valamikor régen egyszer egy svédasztalos rendezvényen találkoztam vele először, akkor hideg sültekhez kínálták. Ebben a formában még Bazsika is megette kisebb korában a sárgarépát, már ezért megérte készíteni.



2010. november 12., péntek

Fékezhetetlen izületeim...


nem bírnak magukkal, és már megint újabb zokni sorakozik a tűkön. Találtam türkízt, Rita! Ez az a szín, amiből azt a nyavalygós stólát kötöttem, zokniként kifejezetten jobban viseli magát. A csíkos fonalat ma délelőtt lőttem a turkiban, ez is lányosnak tűnik nekem, a kék pedig a Mülleres beszerzésből való, unokahúgomnak szánom, igaz, kék, de csajos színek is vannak benne.








2010. november 10., szerda

Van képem hozzá...

A beígért képek a tegnapi bejegyzésekhez. A zoknik úgy állnak, hogy mindegyiknél már "befordultam a sarkon", a második darabnál, vagyis a célegyenesben vagyok az orr irányában, még ma éjjel megkötöm, ha törik, ha szakad. Holnap postázni szeretném.

( Kössetek minél többen zoknit is, nagyon könnyű hozzájutni ezáltal a sikerélményhez. Tervezem megmutatni, ha szeretnétek, ennek a saroknak a készítését, ahogy nekem sikerült elsajátítanom.Saját találmány nagyjából, már olyan szinten megy, hogy  teljesen kiküszöböltem a likakat. Persze tanulmányoztam a külföldi videókat, de azok némelyike túl bonyolult, így próbáltam egyszerűsíteni. Amint leürültek a tűim, igyekszem lefotózni a lépéseket.)




Valamint a krumplisütő-szütyőről készült felvétel. Valóban olyan lett a benne sült kolompér, mintha gázsütőben kés(z)ült volna. Viszont nem durrant szét, mint, ahogy néha szokott nálunk, és valóban kész volt 12 perc alatt, 900 watton. Teljesen rendben volt ízre, állagra. Rita, köszönet érte, már mondtam tegnap a füledbe, istenkirálynő vagy ezért a kreációért.




2010. november 9., kedd

Moncsi zokni-tára...

...is gyarapodóban ismét, szimultán-kötök egyszerre 5 párat, majdnem készen vannak, képek itt is holnap.

Valamint felderítettem az e célra hasznosítható alapanyagokat, kb. 20-25 közötti a csomagok száma, na jó van, amiből két garnitúrát is beszereztem.

Nem tudom, mi történt de annyira megkedveltem a Lidl-s fonalakat is, vannak köztük jobban köthetők, mint az Aldisok közt.

Remélem, még lesz majd eksön, mert muszáj lenne a színválasztékot bővíteni.




Krumplis(z)üt(y)ő...

Beüzemeltem Rita által készített kis okosságot, és mondhatom, nem lesz szükségünk egész télen zoknira, azon okból, hogy a sült krumplitól valószínű végigizzadják magukat az évszakon a lábaink...(hahaha)

(kép holnap)


Környe Márciusban