2012. február 22., szerda

"Ez nem" gyapjútáska...

Na még egyszer nekifutok, valami baj lehet a szórenddel. :) EZ NEM helyett NEMEZ-gyapjútáska. Helga által beszerzett fonalból, gondolkodtam, mi lehetne, mamusz, kalap? De aztán úgy döntöttem ideje lenne magamévá tenni az entrelac-technikát.(sok mindent nem tudok még, minek tagadni). Vasárnap este még utána néztem, hétfőn kinyomtattam egy leírást, és azzal neki is álltam, tegnap délutánra testet öltött. Csak a kezem fáradt bele, túl vastag ez a fonal. Valószínű nem fogom nemezelni, mert akkor telefontoknak se lesz elég./az első, utolsó képen van az eredeti szín, nagyjából/


2012. február 20., hétfő

Másfél kendő

Mohair Goldból, kivételesen nem revontuli, hanem Adamas. Ez olyan hurcolászós darab volt, mert párszor vittem ide-oda, mire végre tegnap lekerült a tűről.
Két középszemmel kötöttem, hogy ne mindig az "unalmas" háromszögformát kössem. Azért így is szép rajzolata lett a színeknek.Viszont nem vagyok elég magas, hogy az egészet le tudjam fényképezni, vagy a kezem túl rövid, de nagyjából remélem látszik, miről beszéltem.

.

2012. február 17., péntek

TTT

Nem a Tízen túliak társasága c. műsor rövidítése, hanem: Tűtartótáska, nem valami elegáns elnevezés, mert annál sokkal szebb, hogy ilyen neve legyen, de ez a funkciója. Kordában tartja majd a zoknitűimet, és más egyebet is, mert annyi rejtett zsebecske van benne, hogy győzzem majd teletenni őket. Egy csereüzlet eredménye, amit Máriával kötöttem, bár én csak pár gombóc zoknifonalat küldtem neki, úgyhogy ezúton is köszönöm, és légy szíves kérni még valamit, hogy egyensúlyban legyünk.

Macusnak...

Csak azért írok ehhez egy bejegyzést, mert van egy kapcsolódási pontom vele, és nem tudtam azt hogyan tegyem "közkinccsé",ez a szomorú apropó megoldotta. Sajnos én úgy látom, remény sincs arra, hogy változzon az ifjúság hozzáállása. Mitől??? Ez a trendi, ezt sugallja minden nekik. Tolják az arcukba az amerikai példát, és el is érték már a céljukat a nagy liberalizmussal. Szenzációként tálalják, ha lövöldözés van valahol a nagyvilágban egy suliban. Mi közünk hozzá, inkább nem kéne tippeket adni. Hányinger, ami itt folyik. Mi, akik éltünk más rendszerben nehezen állunk át. Gondoljon mindenki, amit akar, de én visszasírom azokat az időket.Fegyelem volt, pedig már nem volt szabad a pofonosztás a tanárok részéről, és mégis volt tekintélyük. A lázadókat pedig kötelezően kiemelték, és nem volt menő annak lenni. De hát megszűnt minden olyan lehetőség, ami összetartott bennünket és a fölösleges energiáinkat lekötötte értelmesen. Igen én szerettem úttörőnek is lenni, szerettünk együtt lenni azokban a kis közösségekben. Manapság mi a helyzet, már elsőben az tapasztaltam, hogy utálják egymást a kölkök, és bizony a tanítónéni sem tett ez ellen semmit. Nem ért rá, fontosabb volt reggelente a többi kollégájával sustorogni, míg a gyerekek egymás fejét verték a padlóba, ez első osztály második hetében történt Balázséknál. Persze, hogy szóvá tettem. A válasz sem maradt el: " Nem pofázni kell, hanem ide kell jönni dolgozni!" /klasszikust csak szó szerint, ugyebár, és ezt, amíg élek nem felejtem el neki./ Attól kezdve jól betartott a gyereknek, de hiába, mert tanult, és nem tudott ily módon kiszúrni vele. Egy ilyen hozzáállású alsós tanár kezei közül milyen gyerekek kerülnek ki? Nincs kontrolljuk, hát mindent megtehetnek, azt hiszik. Meg is tesznek.

 Aztán felsőben is sikerült kifogni egy jómadarat, milyen aranyosak, ahogy egymás fejével a hónuk alatt szaladgálnak a szünetben! Így kezdte egyik évben a szülőit. Hát persze, az meg sem fordult a fejében, hogy fegyelmezni is lehetne őket, nem biztatni a hülyeségre. Na mindegy, ez a tanár a 6. osztály végén lelépett az iskolából, az osztálypénzzel együtt. A két utolsó évben kaptunk egy jobb felfogásúnak tűnőt, de ő meg azzal rúgta el a pöttyöst, hogy a ballagáson nem vett részt, egyéb elfoglaltságai miatt. Így aztán óriási megkönnyebbülés volt betenni magunk után az iskolakaput. Sokáig fel sem fogtam, akárhányszor elmentem az iskola előtt, mindig mondogattam magamnak, nem kell idejönni többé. Már elhiszem.

 A középiskola egy tiszta lap, próbáltuk sulykolni Bazsikának. Eleinte nem tetszett neki, de mára vannak dolgok, amik lekötik, és szereti is talán. (röplabda, a gyakorlati órák - természettudományos vizsgálatok) Az eredményei is jobbak lettek, mint a nyolcadikos év végiek. Azt már többször leírtam, ha még egy kis erőfeszítést tenne szorgalom-ügyben, akár kitűnő-közeli is lehetne. De ne legyen, jók a négyesek is. Matekból pl. a hármas is, bár voltak jobb jegyei, de ennyi lett félévkor. Soha nem panaszkodott a tanárra, aztán a minap egy papírt tolt az orrom elé, hogy írjam alá.Mindössze annyi állt rajta: Egyetértek az Igazgatónőhöz írt levél tartalmával. De levél az nem volt, aztán kibökte.Sokan megbuktak matekból félévkor, és ezeknek a gyerekeknek a szülei indítottak hadjáratot a tanárnő eltávolítása érdekében.Megmondtam Balázsnak, ilyesmiben nem veszek részt a körülmények ismerete nélkül, és amiatt sem, hogy neki nincs vele baja. Minek felbosszantani ilyesmivel, még a végén az issza meg a levét, akinek nem okozott gondot. Azért az nem véletlen, ha sokan megbuknak, de ha sokan meg nem, akkor biztos vagyok abban, hogy a gyerekek hozzáállása a tantárgyhoz nem megfelelő. Otthon meg előadják a saját szájízük szerint, a túlbuzgó, majdénmegmutatom szülők meg benyalták, és egyből nekiesnek a tanárnak.

Pedig egyetlen megoldást látok én az ilyen problémákra: TANULNI KELL.

De sokan valószínű nem így gondolják, és ezért inkább hibáztatnak másokat, nehogy már az ő kicsi gyermekükben legyen a hiba. Elég csak ezt otthon többször hangoztatni, és máris odajutunk,hogy bizony szülői felhatalmazásuk lesz arra, bármit megtehetnek, mert nekik van igazuk.


/ A szüleink ketten együtt 80 évet tanítottak általános iskolában,csupa nem-szeretem tárgyat, matek-fizika-kémia-földrajz-biológia, vajon miért nem akartam én annyira tanárnak állni? :))


2012. február 16., csütörtök

A szél viharos...

de ez kit érdekel, a ma reggeli sikerélmény után? Hogyasszongya az eddig használtnál KÉT számmal kisebb nadrágot fel tudtam venni "cipőkanál" nélkül!!! /Vannak még nadrágjaim 5-6 számmal kisebbek is:)))/

 Amúgy is rám fér jó pár kiló mínusz, tavaly április óta 20-tól szabadultam meg.

Étkezéssel kapcsolatban kis előrelépés, hogy tegnap készítettem a felhalmozódott tejciből tejbedarát. Pár kanállal kóstolgattam, vártam jó félórát, semmi...Ezen felbuzdulva a maradékot is bekanalaztam, éééés utána sem történt semmi különös az emésztőrendszerben, úgyhogy ma kipróbáltam a tejet folyékonyan is. Várok...

Legalább ezt a káros szenvedélyemet hadd tartsam meg, nem tudok reggelizni enélkül, nnna.






2012. február 15., szerda

2012. február 13., hétfő

Ennyit tudok...

Csak zokni...A rozsdabarna megrendelésre készült, dupla szállal, lidlis-turkálósból házasítva. A többi olasz zoknifonalból, módosítva a szárán a patentmintát, hogy ne legyen olyan bumszli, amikor a lábfejet kötöm.Ezzel a 4 sima-1 fordítottal tudom kötni a lábfejet is, és szép vonala lesz nekijjje.(60 szemes modellnél) 1 szem fordított mindenképpen jól jön bele, hogy azért összekapja némiképp.


Más: Varratok kivéve, viszont az ég világon semmit nem kívánok enni, kicsi leves, meg a tea-keksz, ez az, ami lemegy, voltak fejfájás-kezdeményeim, de nem fejlődtek migrénné, ami jó jel, ha azt vesszük, hogy a műtét óta eltelt 11 nap, viszont előtte nem múlt el hét, hogy ne fetrengtem volna jégakkuval a fejemen...


Viszont eszembe jutott, hogy sütök krumplit szütyőben, abszolút diétás...Hála Ritának érte!!!

















2012. február 5., vasárnap

Ej, mi a kő...

már csak a nagy parák múlt idejű tárgya. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Zökkenőmentes alvás után könnyű ébredésem volt. Az altatástól féltem a legjobban, mikor az altatóorvos közelített a maszkkal, és mondta, hogy szép álmokat, azért nem hagyhattam ki, hogy nálunk otthon ez hogyan zajlik, mármint az altatás: Apa mondja: Moncsi, fogd be a szád és aludj!/de ez nekem nem bántó/ Miután megmosolyogták, három szippantás és elvesztettem a fonalat... Aztán arra emlékszem, hogy a műtősfiú kérte, karoljam át a nyakát, szegény ember, egyedül birkózott meg a feladattal, hogy engem a helyemre tegyen. Miután tisztult a kép, láttam apa már ott volt az ágyam mellett. Estefelé pedig egyre inkább jobban lettem, csak a derekam fájt a hanyatt fekvéstől, de félórás lassú próbálkozás után azért sikerült oldalra fordulva elaludni. A kavicsom sajnos elkeveredett valahol, mert nem kaptam meg, bár kértem, de elhiszem, hogy nincs már bent enélkül is. Köszönöm mindenkinek a drukkolást,a jókívánságokat, Zsófimamája-Gabinak pedig a látogatásokat! /Jaj, majd elfelejtem, azért két félpár zoknit, meg egynek a szárát összedobtam a két nap alatt, a műtét napján nem tudtam kötni, a kézfejemben lévő branültől./ Most igyekszem majd megfelelő étrend-mintát találni, nehogy ezután jelentkezzenek a görcsök.Valamint be kell pótolnom a blogolvasásokat is.

Környe Márciusban