2012. február 17., péntek

Macusnak...

Csak azért írok ehhez egy bejegyzést, mert van egy kapcsolódási pontom vele, és nem tudtam azt hogyan tegyem "közkinccsé",ez a szomorú apropó megoldotta. Sajnos én úgy látom, remény sincs arra, hogy változzon az ifjúság hozzáállása. Mitől??? Ez a trendi, ezt sugallja minden nekik. Tolják az arcukba az amerikai példát, és el is érték már a céljukat a nagy liberalizmussal. Szenzációként tálalják, ha lövöldözés van valahol a nagyvilágban egy suliban. Mi közünk hozzá, inkább nem kéne tippeket adni. Hányinger, ami itt folyik. Mi, akik éltünk más rendszerben nehezen állunk át. Gondoljon mindenki, amit akar, de én visszasírom azokat az időket.Fegyelem volt, pedig már nem volt szabad a pofonosztás a tanárok részéről, és mégis volt tekintélyük. A lázadókat pedig kötelezően kiemelték, és nem volt menő annak lenni. De hát megszűnt minden olyan lehetőség, ami összetartott bennünket és a fölösleges energiáinkat lekötötte értelmesen. Igen én szerettem úttörőnek is lenni, szerettünk együtt lenni azokban a kis közösségekben. Manapság mi a helyzet, már elsőben az tapasztaltam, hogy utálják egymást a kölkök, és bizony a tanítónéni sem tett ez ellen semmit. Nem ért rá, fontosabb volt reggelente a többi kollégájával sustorogni, míg a gyerekek egymás fejét verték a padlóba, ez első osztály második hetében történt Balázséknál. Persze, hogy szóvá tettem. A válasz sem maradt el: " Nem pofázni kell, hanem ide kell jönni dolgozni!" /klasszikust csak szó szerint, ugyebár, és ezt, amíg élek nem felejtem el neki./ Attól kezdve jól betartott a gyereknek, de hiába, mert tanult, és nem tudott ily módon kiszúrni vele. Egy ilyen hozzáállású alsós tanár kezei közül milyen gyerekek kerülnek ki? Nincs kontrolljuk, hát mindent megtehetnek, azt hiszik. Meg is tesznek.

 Aztán felsőben is sikerült kifogni egy jómadarat, milyen aranyosak, ahogy egymás fejével a hónuk alatt szaladgálnak a szünetben! Így kezdte egyik évben a szülőit. Hát persze, az meg sem fordult a fejében, hogy fegyelmezni is lehetne őket, nem biztatni a hülyeségre. Na mindegy, ez a tanár a 6. osztály végén lelépett az iskolából, az osztálypénzzel együtt. A két utolsó évben kaptunk egy jobb felfogásúnak tűnőt, de ő meg azzal rúgta el a pöttyöst, hogy a ballagáson nem vett részt, egyéb elfoglaltságai miatt. Így aztán óriási megkönnyebbülés volt betenni magunk után az iskolakaput. Sokáig fel sem fogtam, akárhányszor elmentem az iskola előtt, mindig mondogattam magamnak, nem kell idejönni többé. Már elhiszem.

 A középiskola egy tiszta lap, próbáltuk sulykolni Bazsikának. Eleinte nem tetszett neki, de mára vannak dolgok, amik lekötik, és szereti is talán. (röplabda, a gyakorlati órák - természettudományos vizsgálatok) Az eredményei is jobbak lettek, mint a nyolcadikos év végiek. Azt már többször leírtam, ha még egy kis erőfeszítést tenne szorgalom-ügyben, akár kitűnő-közeli is lehetne. De ne legyen, jók a négyesek is. Matekból pl. a hármas is, bár voltak jobb jegyei, de ennyi lett félévkor. Soha nem panaszkodott a tanárra, aztán a minap egy papírt tolt az orrom elé, hogy írjam alá.Mindössze annyi állt rajta: Egyetértek az Igazgatónőhöz írt levél tartalmával. De levél az nem volt, aztán kibökte.Sokan megbuktak matekból félévkor, és ezeknek a gyerekeknek a szülei indítottak hadjáratot a tanárnő eltávolítása érdekében.Megmondtam Balázsnak, ilyesmiben nem veszek részt a körülmények ismerete nélkül, és amiatt sem, hogy neki nincs vele baja. Minek felbosszantani ilyesmivel, még a végén az issza meg a levét, akinek nem okozott gondot. Azért az nem véletlen, ha sokan megbuknak, de ha sokan meg nem, akkor biztos vagyok abban, hogy a gyerekek hozzáállása a tantárgyhoz nem megfelelő. Otthon meg előadják a saját szájízük szerint, a túlbuzgó, majdénmegmutatom szülők meg benyalták, és egyből nekiesnek a tanárnak.

Pedig egyetlen megoldást látok én az ilyen problémákra: TANULNI KELL.

De sokan valószínű nem így gondolják, és ezért inkább hibáztatnak másokat, nehogy már az ő kicsi gyermekükben legyen a hiba. Elég csak ezt otthon többször hangoztatni, és máris odajutunk,hogy bizony szülői felhatalmazásuk lesz arra, bármit megtehetnek, mert nekik van igazuk.


/ A szüleink ketten együtt 80 évet tanítottak általános iskolában,csupa nem-szeretem tárgyat, matek-fizika-kémia-földrajz-biológia, vajon miért nem akartam én annyira tanárnak állni? :))


5 megjegyzés:

nöné írta...

Moncsikám, teljesen igazad van! Én is így gondolom. A legszomorúbb viszont az az egészben, szerintem, illetve egy huszonéves, teljesen normális, komoly gondolkodású fiatal felnőtt szerint is, hogy mi, szülők tehetünk róla. Itt most természetesen csak az veszi magára, aki akarja. A mai magyar családok legalább fele nem nyújt megfelelő mintát a gyereke számára. És itt most nem rendkívüli, túlbuzgó tevékenységekre gondolok. Egyszerűen CSAK beszélgetni kell a gyerekkel, meghallgatni, arra ösztönözni, hogy meséljen minden nap arról, hogy mi történt vele. Érezze, hogy figyelnek rá, fontos tagja a családnak. Nem csupán jól letolni kell, ha valami gubancot csinál, persze már ha egyáltalán a szülő tudomást szerez róla; olykor nem árt eljárni szülői értekezletekre, meg hasonló apróságok. Nem szabad arra hivatkozni, hogy éjjel-nappal dolgozok, nem érek rá a gyerek hülyeségeire stb. Érdekes módon nálunk minden okés, jól tanuló, illemtudó, rendes, céltudatos gyermekeket neveltünk fel, aki 23 és 20 éves fejjel is még tudják, hogy tanulni kell, ha a céljaikat el akarják érni. Pedig semmi extra nevelési módszerünk nem volt, csupán az, amit fentebb írtam. Odafigyelni, meghallgatni, beszélgetni, engedni, hogy véleményt nyilvánítson családi dolgokban, érezze, hogy nem csak gyerek, hanem teljes jogú családtag. Hm... talán dióhéjban ennyi:o)

Moncsi írta...

A szülőikre pont a problémás gyerekek szülei nem jártak sose, aztán megsértődnek, hogy mi az, hogy gond van a gyerekükkel. Arra vonatkozott az otthoni "igazolás", hogy pont az ilyen szülők heccelik fel a tanárok ellen a többi gyereket is. Ez a példa, amit aztán senki nem nevel ki belőlük. Aztán szegény Macus, aki lelkiismeretesen oktatna, és persze vannak még sokan ilyen tanárok, nagyon remélem, kiborul, ha falakba ütközik. Sajnos jogosan.

Macus írta...

Igen, kész vagyok, bár ma valamivel jobb volt. De a szülői felelősség tényleg nagy. Hát csak ők nevelik a gyereket, nem? Hogy mernel olyan hangot megütni pl. kis tini lányok, amilyet megmernek??? Egymással szemebn se lenne szabad, elvégre emberek vagyunk, nem? Olyan szavakat hasznáálnak, amiket én erős felindultságban szoktam, bár én akkor is inkább ízesen káromkodok, nem pedig ..."izésen".
Szóval nehéz ez a dolog, most kilátástalannak is érzem, tényleg nem lesz itt javulás? Én is szoktam nosztalgiával gondolni régi időkre, legalábbis arra, hogy volt még jólneveltség, fegyelem, stb.

Altair írta...

Ismerős. :o) Egyik kislány apukáját most láttuk először a szülőin (8-os beiskolázás apropóján). :o)

Néha arra gondolok szülőin, amikor anyukák pampognak, hogy egyik-másik tanár milyen, hogy basszus, az egész délutánom azzal megy el általában, hogy leckét írunk, kikérdezem, sőt, gyakorlunk, amiből kell, meg egymást érik a magántanárok, szinte minden napra jut valaki, és akkor ahelyett, hogy csinálhatnám a dolgomat otthon, itt kell hallgatnom B. anyukát vagy L. anyukát, hogy az ő gyereke miért nem tudja a leckét, meg miért kap egyest, ha nem visz körzőt. Bakker, azért, mert már két hete nem sikerült beszerezni órára, és eszköz nélkül nem lehet tanulni és gyakorolni az órán (mert leckét úgyse írnak)... És ezt a szülőin kell elnyavalyogni, nem ér rá utána, hogy megbeszélhessük az osztálykirándulást rendesen.

Macus írta...

Na, ezt a felszerelés dolgot külön imádom. Nem tudja felfogni, hogy ha nincs szöveggyűjteménye (mert persze nincs), nem tud dolgozni órán (na jó, nem is akar). De nehogy véletlenül egyest adjak órai munkára... pedig csak ott ül, bámul (ha legalább csendben van, ami nem jellemző). A szintén kedvencem: kb. 1 hónapja jött át akárhonnan, de nincs cucca... a suli könyvtárából a kolléganő kb. 5 perccel a suliba érkezése után adna neki. Na mindegy.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Rendszeres olvasók

Címkefelhő

"...ott születtem én..." (1) "crochet baskets" (1) "little girl"hat (1) "owl"mittens (1) ( násá nóvaja szobáká (1) Adamas shawl (3) Adamas shawl. (1) Aeolian shawl (11) ajándék (2) bag (1) baltic blossoms (2) calorimetry (4) crochet (2) crochet bag (1) crochet bolero (1) crochet butterflies (1) crochet butterfly pattern (1) crochet doilies (5) crochet hat (1) crochet shopping bag (1) crocodile stich (1) család (4) Echo flower shawl (1) ékszer (1) emlékezés (4) entrelac knitting (1) fingerless gloves (2) fokhagymás leváros kalács :) (1) fonalak (3) fülvédő (1) gail pattern (1) gail shawl (18) hájas tészta (1) happy birthday (1) Haruha scarf (1) Haruni shawl (1) horgolás (2) How to knit it? (1) idézet (1) Jaques Cousteau Hat (1) játék (2) kardigán (1) karikás ostor (1) kellokukka (1) kellokukka shawl (9) kenyér (2) kesztyű (1) kicsi-lány sapka (1) kiri (11) knitting (4) knitting bag (1) knitting hat (15) knitting hats (5) knitting needle (1) knitting sock (15) könyv (1) kötés (1) kötött (1) kötött sapka (6) kötött zokni (3) lábmelegítő (1) Laminaria (8) leaf and flower shawl (3) Leaf lace (1) Leafy Lace Scarf (1) legwarmers (1) lekvár és csalamádé (1) Mathilda's shawl (2) mittens (9) moncsi (1) olasz kezdés és befejezés (1) orange Gail (1) our new dog (1) pattern with Excel (1) pendrive-"coats" (1) pite (2) poncsó (2) pumpkin (1) rainbow (1) Rocco és Vinny (1) sajt (1) scarf (2) shawl (2) shetland triangle (6) short row heel (2) sock heel with short row (1) sock yarns (4) socks (6) South Bay Shawlette (1) Springtime Bandit (1) Stretchy Bind Off (1) Swallowtail Shawl (7) táska (3) tolnai gyapjú (1) Touch me (1) tömködős piramis (1) Trinity (1) túrófánk (1) unser neuer Hund (1) unser neuer Hund) (1) uruguay-i lace (3) wool yarn (3) yarns (5) yarns and needles from Finland (1) zokni (4) zoknifonal (1)