Számba szorult méreg

Vagyis ordíthatnék, mint a fába szorult féreg, mert még szerencsém sincsen. Vagyis annyi van, hogy a péntek esti fél hatos csőtörés az nem előző éjjel érkezett, vagy bármikor nappal, amikor senki nincs éppen itthon. A kölkök persze azt hitték, azért áll a víz a konyhaszekrények alatt, mert avantgard módon netán a földre öntöztem a mosogatóvizet, hátha úgy kényelmesebb egy nagyobb fazekat elmosni. De nem, a meleg vizes cső adta meg magát, és nyomta ami benne volt ezerrel. De jött a házi mindenes, apa, és persze a szokásos összes szentek, politikailag, és vallásilag, és nemi identitásilag felemlegetve, de a cső kiköttetett a rendszerből, hideg vizet meg melegítjük egyelőre, mert szerelni nincs ideje. Én meg ugye elvileg kedden áthelyezem a székhelyemet a kórházba, ha a fent említett szentek is úgy akarják. Ez a másik szerencsétlenségem, hogy két napja nyomom az ágyat, orrfolyás, tüdő-kiszakadásos köhögés, időnként hőemelkedés, és szemüreg mögötti szétfeszülés tünetegyüttessel a tarsolyomban.
Asszem más nincs...

Legyetek jók!

Puszi: