Kenyerek,kovász, kendő, kutya...

Ma tündérkedtem a főzőlyukambam. A kenyérkék csak egy töredéke a tevékenységemnek.Egy hete kaptam meg a lisztet a Magáruháztól, és elégedett vagyok az eredménnyel, a postaköltség kissé húzós, de még így is megérte, mert voltak oldalak, ahol posta nélkül került annyiba egy kiló, mint itt azzal együtt.Nemsokára megint rendelnem kell, ahogy nézem a készletek fogyását. :))

 Már fél 8-kor, szerintem, gyúrtam, na nem vazzeg, hanem tésztára, felsőkarból, igaz. Gondoltam legyen krumplis tészta, és lőn. Két levélből, két tojás, 20 deka liszt, só nem, mert akkor nem szárad a tészta, csak magába szívja a nagy párát a levegőből.Aztán ott a borsó, hát nem valami sok lett elsőre, de volt egy karalábém is, és merészen egymásnak eresztettem őket, legyen "finom főzelék", az is lőn, meg egy kis maradék krumpli a tésztából is került bele, meg hozzájuk vágtam egy csokor kaprot, petrezselyemzöldet, új fokhagymát. Hadd rotyogjanak illatos gőzben. Aztán összefogtam az egészet vékonyka tejfölös rántással, ez mondjuk nem annyira egészséges, de legalább a zöldségek ellensúlyozták. Az íze jobb lett, mint a színe, de enni csukott szemmel is lehet. Én meg nem is ettem, csak a "levét" kóstoltam, a borsó miatt nem kockáztattam, miután 3 napos folyamatos merevedés miatt fájt a fejem. Ja, a nyakamban volt a feszesség... A kendőt is be tudtam fejezni, eleinte nem bíztam benne, hogy látszik majd vaLAMI a mintából, de kialakult. Azért még mindig ez a kedvenc fonalam és pont húú
A kiskutya meg csak ott van, mindenhol, ahol én. Már mondtam neki: Negró, nem én vagyok az anyád...Akkor tartja egyébként így, ferdén a fejét, mikor vadgalambozok, huhuhu, neki, kérdőn néz, ennek mi a baja, kb. ezt lehet kiolvasni a tekintetéből.