Köszönet...

Én köszönöm, Lányok, hogy tetszett. Folytatni fogom majd, mert néha olyan dolgok jutnak eszembe, amikről, azt hittem, elfelejtettem őket. Így legalább ébren tarthatom az emlékezetemet, mert bizony néha elfelejtek dolgokat, főként, olyasmit, hogy "miért is mentem be a spájzba?", de a 30 vagy több évvel ezelőtti történések "pöccre" beindulnak az agyamban. Persze féltem kicsit, mert mikor ilyen személyes visszaemlékezésbe kezdek, olyan, mintha pucérra vetkőznék. Mondjuk ez az én esetemben nem valami felemelő látvány, de néha a legféltettebb gondolatainktól nehezebb megválni, mint pár ruhadarabtól.

Igyekszem pár megsárgult fotót is előásni, lássátok, milyen kis "bájos" leányka volt Moncsi, de tényleg, az voltam, naaa.Egy itt is van példának, nem mai kép, az már biztos, de nagyjából látszik, hogy én lennék, kis kötényruhácskámban. Aztán meg megkeresem a válaszokat arra, hogy hol is került vakvágányra és tűnt el ez a báj.

Még egy ami Bazsika "múltjához" kapcsolódik, csak a fejét figyeljétek, nincs nagyon kiöltöztetve, és apa is milyen jólfésült volt akkoriban, manapság már rosszul van, ha így megnő a haja. Olyankor "Moncsi, hajvágás" felkiáltással közelít felém. Neki is szoktam állni, hátul géppel, fejtetőn ollóval. A vége az mindig: Told le az egészet! Hiába ehhez semmi kézügyességem nincs. De legalább lehet rajta veszekedni.