Beterítőzve...

Ha kissé áthallásosnak tűnik a cím, nem a véletlen műve. Valóban kábító módon, tudatomat módosítva hatnak rám a horgolmányok. Kötőtűre rá sem bírok nézni. Muszáj volt kipróbálni, vajon tudok-e recézni, mert olyan unalmasnak tűnt oda-vissza haladó sorokban horgolni, ezidáig a körkörös haladást részesítettem előnyben, pedig azzal lényegében sehova se "mentem". Akkor álljanak itt bizonyítékul a képek, hogy nem csak "ufo"-kat gyártottam, hanem a végére jártam mindnek, amit elkezdtem.

(Hisztizni fogok: Kitettem a Meskára őket, de csak utána néztem körül, hogy mik is vannak ebben a kategóriában. Sajnos ugyanaz a tapasztalat, mint a kendők esetében, én itt cirógatom, gőzölgetem, vasalgatom a portékámat, közben olyan darabokat feltesznek, hogy még félkész állapotban sem néztek ki ezek úgy. Én meg szégyenkezek, hogy milyen árat alakítottam ki nekik, na mindegy, ha valakinek kellene esetleg, és értékeli is a ráfordított figyelmet és gondoskodást, az  nem az ökörhugyozás szélűt választja talán. )