OktóBrrrr...

Itt már átvonulóban, lecsillapodóban az ősz előjátékaként beharangozott hidegfront, mögötte nem annyira kellemes nyálkát hagyott. Levegő lehűlt, besötétedett, és ezt nagyon nem szeressem, mert amíg "zöldel a kőrisfa az ablak előtt", addig idebent homály lesz./és ez nem belülről fakad :))/Még 10 óra sem volt, és muszáj volt villanyt kapcsolnom, hogy a fazékig ellássak. Mert moncsi beleköt, horgol egy kicsit, és néha belefőz ezt azt...De nem szeretek már annyira tündérkedni a konyhában.
Nem akarok én ezzel az időjárással semmilyen kapcsolatot, de le kell szögezni: barátságtalan...
Ercsu által megfestett képe az igen, de ez, na jó, semminek nem tudok örülni, de legalább a lábam fázhat és az ellen még mindig egyszerűbb a védekezés, mint a 38 fokban még a szemgolyóból való izzadás ellen is...

Dió potyog, erre én kiszaladtam/ ballagtam :) /a kis almafához, golden, hogy mentsem, ami menthető a nagy szélvihar előtt. Mert bár szegény fa szét van már esve, a törzse is lyukas, de annyi almát kinevelt, hogy nem győzöm magamba tömni./evésnek azt nem nevezném :)/
Egyébként, Erika, ha visszaemlékszel, két éve hétfőn volt ehhez hasonló zimankó, mikor is Velemből hazafelé betértetek hozzánk. Nos, arról az almáról van szó, tudod, amit úgy kell enni, hogy hagyjuk fröccsenni a dús levét.Mikor kezd jobban beérni, összeszottyan, már nem jó. Ezt az állapotot nem hagyom, hogy elérje, dacolok a rosszalló megjegyzésekkel is, miszerint: Sok lesz Moncsi...