Kéne írnom

de a lustaság fél egészség. Pedig készültek dupla-zoknik, dupla-sapkák, kész az első "menetirány szerint" kötött ötujjas kesztyűmből egy fél pár, nem is volt nehéz, csak ne lenne annyi elvarrni-való szál. Sült még kalács, ami reinkarnálódott másnap mákos gubává, úgy jobban ízlett. Kötöztem vízhólyagot madzaggal a kisujjamra, miközben fűszeres darált húst próbáltunk kordában tartani, vagy legalábbis a műbélben benne.

/Egész nap megemlegetésre kerültek az összes politikai nézettel bíró, összes kisebbségi, és egyéb nációhoz tartozó szentek, és egyéb közéleti egyedek. Magyarán apánál reggel bekapcsolt a szitok-méter és estig bírta a duracellel, ezért is lenne fontos, hogy legalább jók legyenek azok a szalámik!!!/

Már kilógták magukat a füstön, holnap meglátjuk, mi sült ki belőle. Nagyjából ennyi, a képekkel adós maradok, ebben a szutymákos, fénytelen, hideg légpárnás időben kép-telen vagyok...