Reményik Sándor: Végrendelet
Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.
A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.
(az m1-en hallottam, gyorsan rákerestem, tetszik...)
2011. november 1., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2️⃣0️⃣2️⃣4️⃣.Szeptember 29.
Több, mint 2 órája bohóckodok ezekkel a képekkel, fészbúkra sehogyan sem sikerült többszöri próbálkozás ellenére. A szöveget beilleszteni v...
-
Jó,hogy fél 11-re kialudtam magam este. Legalább hallhattam a lázas ködben, ami szorongatta az agyamat,a visszahangzó napi okosságot. NEM A ...
2 megjegyzés:
Tényleg nagyon szép !Köszi !
Nekem is tetszik.
Megjegyzés küldése