Neverending story, avagy a "nem -mese" folytatódik...

Reggel első dolog volt, amit a kapun kilépve megpillantottam, egy az árkunkba odavetett elemózsiás zacskó, még a lerágott kenyérhéj is kikandikált belőle.Na bumm, ki tehet arról, hogy éppen előttünk fogyott el a harapnivaló belőle? Viszont, ha kifogyott az istenért se cipelje , bárkié is volt. Hát nem tette...A kisbolt közelsége és a csokik, "egydekás-izomlazítók", csipszek méretük miatt, mindig előttünk ürülnek ki eme áruk göngyölegei, és persze zsigerből landoltatja őket a fogyasztójuk az ablakunk alatt. Mindegy, hogy kisgyerekes, vagy felnőtt csak magában. A keze bizonyára letörne, ha a táskájába rejtené és odahaza dobná oda, ahova valók.



Visszatérve a mai termésre, ha én lennék a mesebeli róka, aki a csengő-bongó gyémántfa, vagy mi alatt üldögélnék, még örömömre is szolgálna, ha a legkisebb királyfi akár ily módon is megosztaná velem a vacsoráját, és három kívánsága is lehetne...Nekem csak egy van ehhez a jóemberhez: Nézzen körül az édesanyja érkezési oldalánál, hogy vajon kívül van-e még, vagy túlhordta az a drága asszony...(ezt maximum 4 szóval is elmondhattam volna, de abban lett volna egy pi-betűvel kezdődő szó, ami itt most nem venné ki jól magát).



Arra a következtetésre jutottam egyébként, a múltkori kutyás eset kapcsán is, hogy bizonyos lényeknél ezen a tanyán mindig szombatra merül le az aksi, más szóval, bizony bizony az intelligencia-biztosíték nem bírja ki az egy hetet. Kiverődik...:)))



Már várom a jövő hetet, hogy legyen miről írnom...