2009. június 11., csütörtök

Folytatom...

Sziporkázni szoktam én is , nem csak itt, de kevés emberrel, mert félreértenek, de nem akarok változni, ez az én védjegyem. Szeretek cinikus lenni, és kifordított a gondolkodásom, viszont sokszor igazolt az élet, hogy én látom jól a dolgokat. Akkor minek legyek más? A csigaházról még annyit, nincs a Tüzépen annyi mész, amiből nekem kényelmeset lehetne építeni, úgyhogy nem szorongok ilyesmiben, csak néha visszabújok. Sokan vannak, akik úgy gondolják, inkább anyukám lenne a csigaház, de nem megyek vissza... :))Erre mondom azt: Ki nem sz...ja le, ki mit gondol.Főleg, ha magamat többre tartom annál, aki mondja... Pedig nem is vagyok beképzelt. Kb. 20 ember van itt, akiket magammal vinnék, ha elmennék. A többi pár ezer nem számít. Tőletek már sokkal többet kaptam, mint itt 16 év alatt. Ez lebeg a szemem előtt. Egyébként pár éve majdnem elköltöztünk. Szekszárdra mentünk volna. A házat gondolatban már eladtuk, a vevő jött is vagy 5-ször, hogy ők már itt akarnak karácsonyozni. De még várnak egy kis anyagi segítségre. Aztán eltelt a nyár, ők meg lakást vettek a falu másik utcájában, de itt járnak el előttünk. De ezt a tényt elfelejtették közölni, mi pedig vártuk a válaszukat egy nyáron át. Holott, ha tudjuk, kereshettünk volna más vevőt. Ja, az eltelt 5- vagy 6/?/évben pontosan nem tudom, sem szóltak semmit. Hát nagyjából ez a vonulat figyelhető meg a többségen.

7 megjegyzés:

Anice kötős blogja írta...

Ne szomorkodj Moncsikám! Jó, hogy itt vagy a blogon.

Moncsi írta...

Nem vagyok szomorú, csak beszélek, ami eszembe jut leírom, amúgy meg méretes migrénem van, megyek jegelem a fejemet. Egyszóval sz...rul érzem magam, de ez most fáj. Nem csak nyomaszt. Puszi!

Maria írta...

Ha szomorú vagy, Moncsi, nézz rá a sok szépségre, amiket csináltál már és vedd számba, hányan is örülnek már neki és hányan fognak még ezután, magadat is beleértve. Ezeket már létrehoztad, bárki rosszindulatú vagy közömbös is veled szemben.

Babi néni írta...

Sajnos nem egészen értem, hogy mi történt, de azt vettem ki, hogy valaki felbosszantott.

Szóval vedd elő a karikás ostorod és adj neki - én azt mondom. :o)

(Ha polgármester lennél, bikacsökkel is verhetnéd.)

Én is hallgatag és visszahúzódó, ráadásul még balek is voltam mielőtt Jetit megismertem, de azóta őt utánzom: Mindenkinek őszintén megmondom a véleményem, mert ha nem viseli el, nem is akarok vele barátkozni.

Valami ilyesmit mondott már Csernus doki is: Hogy jobb őszintének lenni, mint akár kíméletből hallgatni, mert akkor biztosak lehetünk benne, hogy csak olyanokra "fecséreljük" az időnket, akik megérdemlik, mert igazi barátok...

nöné írta...

Kukk be hozzám, és vidulj!

Moncsi írta...

Na hát én megmondom mindig a tutit! ennek itta a gyerek is a levét az iskolában, mert alsóban rászállt miattam a tanítónéni. De azóta sem tudom befogni a "mocskost". Viszont, ha mindenki hallgat, mint a birkák, akkor odajutunk, ahol tartunk. Én sem akarnék mindenkivel barátkozni, akkor meg hadd szelektálódjanak. Áh! Meg sem érdemelnek engem itt! :)))

Babi néni írta...

Ismerős helyzet, mi is osztályt váltottunk emiatt második után... :o)

Környe Márciusban