A lényeg...

kimaradt az előbbi bejegyzésből, Moncsi új technikája: amiben semmi új nincs egyébként, szóval: ezt a kendőt 5 és feles tűvel kötöttem, félve vettem ilyen vékonyat a kezembe, mert azt hittem, évekig tart majd, mire elérem a megfelelő méretet, de nem így történt, és most ezt sokkal szebbnek látom, mint a vastag tűvel kötött, légiesebbeket. Viszont a blokkolásnál a kerítés megtette a magáét, és így ez is lett legalább 1 moncsi alapterületű.


Más:

A sárga "Sivatagival" annyira siettem, eldolgoztam a fonalvégeket, és már mentem is benne, persze, hogy az utcára. Mikor hazaérek, hallom, valami zörög utánam: a középső szemet jelölő függöny"guriga volt az, nem vettem ki belőle. De mivel itt senki nem hord ilyen kendőt, lehet nem is szúrt szemet, talán elment dísznek. Eddig még nem hallottam vissza sehonnan. Jó hogy a kötőtűt nem hagytam benne, na az már szúrt volna szemet. :))

Négy szép kék kép...

Csak nem tudtam a gyapjúnak ellenállni, miközben hegyekben állnak a pamutok kezdeményei, elkészítettem ezt a kékséget. Pistám nem örülne, ha látná, hol fotóztam le, de Ő nem olvassa ezt a blogot.

Fonalak és kezdemények pamutból

Lefotóztam a kapott kincseket és a pamutokat. A melírozottat talán két éve vettem, kb. 10 dekás gombócokban, 250 Ft-ért, leginkább a Cataniához hasonlít, vastagságra. A kék Gail pedig az újonnan szerzettből van./ Ma aztán nem panaszkodhattok, csak lehet, megint eltünedezek, de majd rám szóltok! :)/

Kis humor a borongósban...

- Hogy lehet könnyen, gyorsan és olcsón műanyagot csinálni?
- Veszel egy adag ropit meg polipot, konzerv is jó. Felteszel vizet forrni, beleteszed a ropit, forralod 10 percig, aztán beleteszed a polipot, forralod még 10 percig - és már kész is a polipropilén.

Napsütötte sivatag

Akármennyi kendőt is kötöttem már, mégis most úgy tűnik, ez a minta a kedvencem, és minden színben jól mutat. Ez még "gyapjas", a pamutok kéretik még magukat, de készülgetnek. Közben cseréltem kendőt pár kiló fonalra, siófoki kreatív barátnémmal, hogy legyen mit kerülgetni.de olyan szépek, hogy nehogy már kárba vesszenek. A sárga szín mellé teszek ide egy kis zöldet is, buja paradicsomainkról készült./A zöld kabátban nem Anonymus álldogál egymagában, bár arcra hasonlít! :))/

Beköszöntem...

...hogy azért vagyok, mert megint kezdek eltűnni. Elővettem egy pamutfonalat, abból kendőzök. Nem is gondoltam, hogy arra is jó lehet... Majd láthatóvá teszem, amint elérek egy bizonyos nagyságot vele. Szép napokat mindenkinek!

Horgolt táskafélék és díj Nönétől

Köszönöm, Gyöngyi az elismerést, bár mostanában nemigen alkotok olyasmit, ami megérdemelné az említést. Előkerestem két kötéses állapot előtti horgolt táskácskát, amelyeket talán még nem tettem közkinccsé. A nagyobb az téli kollekció része, ugyanis gyapjúból készült, a sötétbarna pedig olyan összedobott darab. Anyák napi ünnepségre nem volt a blúzomhoz illő kis szütyő, amibe zsebkendő, telefon, kulcs belefért volna, ezért készült.

Folytatom...

Sziporkázni szoktam én is , nem csak itt, de kevés emberrel, mert félreértenek, de nem akarok változni, ez az én védjegyem. Szeretek cinikus lenni, és kifordított a gondolkodásom, viszont sokszor igazolt az élet, hogy én látom jól a dolgokat. Akkor minek legyek más? A csigaházról még annyit, nincs a Tüzépen annyi mész, amiből nekem kényelmeset lehetne építeni, úgyhogy nem szorongok ilyesmiben, csak néha visszabújok. Sokan vannak, akik úgy gondolják, inkább anyukám lenne a csigaház, de nem megyek vissza... :))Erre mondom azt: Ki nem sz...ja le, ki mit gondol.Főleg, ha magamat többre tartom annál, aki mondja... Pedig nem is vagyok beképzelt. Kb. 20 ember van itt, akiket magammal vinnék, ha elmennék. A többi pár ezer nem számít. Tőletek már sokkal többet kaptam, mint itt 16 év alatt. Ez lebeg a szemem előtt. Egyébként pár éve majdnem elköltöztünk. Szekszárdra mentünk volna. A házat gondolatban már eladtuk, a vevő jött is vagy 5-ször, hogy ők már itt akarnak karácsonyozni. De még várnak egy kis anyagi segítségre. Aztán eltelt a nyár, ők meg lakást vettek a falu másik utcájában, de itt járnak el előttünk. De ezt a tényt elfelejtették közölni, mi pedig vártuk a válaszukat egy nyáron át. Holott, ha tudjuk, kereshettünk volna más vevőt. Ja, az eltelt 5- vagy 6/?/évben pontosan nem tudom, sem szóltak semmit. Hát nagyjából ez a vonulat figyelhető meg a többségen.

Van karikás ostorom...

...valahogy így kezdődik a bemutatkozás a sörreklámban, csak ott "nincs" , viszont én használni is tudom! Szóval, akkor a tartozásom igyekszem leróni, de nehezen megy, és rájöttem, miért. Azt hiszem visszahúzódom a 25 éve lerúgott csigaházamba/gimnáziumi, szekszárdi, osztályfőnököm hívta erre fel a figyelmemet, jobban mondva figyelmeztetett, hogy elő kéne bújni, mert az életben lesz alkalom, hogy nem fognak csalogatni, hanem egyszerűen rám törik a meszes héjat/. Ugyanis 19 éves koromig csöndben voltam, ha kérdeztek, sokszor akkor sem szóltam egyetlen szót sem. Aztán az egyetlen munkahelyem, MÁV, megkívánta, hogy előbújjak a hallgatás leple alól. Kinyíltam. Sokszor ez tett sebezhetővé. Én pedig legtöbbször rosszul értelmeztem az irántam való érdeklődést. Bántottam másokat és bántottak sokan. Vannak emlékek, amik elől képtelenség menekülni. Vannak élmények, amelyekkel egymagamnak kell megbirkózni, kísért a múlt, de még nem jött el az igazság pillanata. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne letenni az ajtó elé, mint egy teli szatyrot, és ott felejteni. Az a legnagyobb problémám, hogy félek kiadni magam. Párszor ellenem fordult már a nagy őszinteségem, és nehezen engedem intim zónámba az embereket, meg aztán oly kevesen is vannak, akik ezt érdemelnék. Itt most a fizikai közelségre gondolok, szemtől szemben. Valószínűnek tartom, ezért "pistulok" bele a magányos kézimunkázásba, van, hogy teljesen elrugaszkodom innen, és szárnyalnak a gondolataim, szinte érzem, hogy másutt vagyok olyankor. Most ennyire telik tőlem, de érzem, hogy "lemeztelenedtem" a vallomástól. Ez a bajom mindig, annyi mondanivalóm lenne, de ahogy leírva látom, már törlöm is ki. Csak a gondolataim nem riasztanak, azok az enyémek, az írás viszont megmarad. Azért az látszik, nem vagyok "hétköznapi" csaj, ugye? / igen, aug.20-án születtem :)))/ Nagyon ne nevessetek ki, lehet, szakemberhez kéne mennem, DE: Nem akarok róla beszélni!!

Szégyellem magam...

...amiért csak jöttök, és jöttök és látogattok, én meg csak hallgatok, és kétségek közt hagyok mindenkit, vajon mi van velem. Semmi baj, de tényleg, csak nem jól sikerült fotók, és nem vagyok képes újra kezdeni, hogy mutogassak valamit. Pedig tényleg kötögetek, most napsárga "Sivatagi csodát". nem lesz nagy!!! Elkezdtem megint olvasni, de csak a szív fáj, HAZA AKAROK MENNI!!!. Olyan történeteket minek veszek a kezembe, ahol a főhősnő visszatér a szülővárosába,
és találkozik rég elfelejtett élményekkel? Mert nem vagyok normális, aztán csak honvágyam lesz, és felerősödik bennem, hogy mennyire gyűlölöm ezt a helyet... Bocsánat a kifejezésért, kezdenek a dolgok letisztulni, ez az érzés minden bajom okozója, már ami a fizikai bajokat illeti, fejfájás, és egyéb gyógyszerrel elnyomott nyavalyákra gondolok. Viszont van itt valami kárpótlásul, ÉDESSÉG, jobb, mint a gyógyszerek. Balázs 13. születésnapi, nem szokványos, tortája. Egy "Rókafarok" nevű süti tésztája az alap. abban nincs krém, én tettem bele, hogy megtortásodjon.