Képekben...

Na, jól van írok is hozzájuk...
Még szerencse, hogy horgolni tudok kicsit, mert fényképezni azt nem. Sehogyan sem sikerül ezekről a Mohair Goldokról "élethű" fotókat elkövetnem. De Ercsu képe az tökéletesen hasonlít az eredetire, a másik kettőről meg majd csak csak... A két gombóc zoknifonal is "bemozdult", de azért az látszik, hogy ez egy új szerelem kezdete lehet, annyira puhák, és gyönyörűek a színek bennük. (a lidis, és aldis "minőség" a fasorban sincs ezekhez képest, talán a mülleres, ha erősen hátranézek, látszik a távolban :)))Majd Áginál lesznek elérhetők, de vigyázat, nagyon megfertőződhet, aki egyszer a kezébe vesz innen egy gombolyagot!!! :)))

Ercsu gallérkendője pedig úgy született, hogy kissé elegem volt a háromszögekből, és a csíkozódásból, amit a Revontulik mutattak, kipróbáltam, horgolótű-kompatibilisek-e ezek a fonalak, mivel horgolótű ajánlás nincs a címkén. De ment a munka vele, sőt, a Prym puhanyelű tű magától horgolta, viszont nem szabad elrontani, nem is tettem, mert nem lehet visszabontani, a szöszök miatt, esetleg egy-két pálca erejéig megy a dolog.Nagyjából három nap alatt kész lett, a végén már nagyon sokáig tartott a rengeteg pálcacsoport, de én győztem! A minta egy régebbi Diana újságban volt, módosítottam rajta, mert a karkivágáshoz át kellett helyeznem a hasíték helyét, valamint az utolsó pár kör is átalakult. Félve vártam a nyilvánosságra hozatalát, mert ugye, ha nem haragszotok, a legfőbb mértékben Erika véleménye nekem a mérvadó ezen technikák terén. Többször is bizonygatta, hogy átmentem a vizsgán, úgyhogy remélem jó hasznát veszi majd. Mivel képtelen voltam vele piszkos anyagiakban egyezkedni, ennek eredménye lett, hogy "természetben" fizetett a munkámért, a fizetség  az előzőekben bemutatott fonalhalmaz egy része.

Forrás: Ercsu blogja