Nekem van róla papírom, 20 éves és még szűz. Nagy valószínűséggel ez így is marad. Soha egyetlen métert nem vezettem. Mindenki nagy megkönnyebbülésére, csak biciklivel nyomulok. De azzal is már sikerült közelebbi viszonyba kezdenem az aszfalttal. Az volt a keményebb, én meg kék-ződ. Először, mikor estem, beszorult a kerekem otthon az állomáson a sín és vezetősín közé, az átjáróban. Előtte pár héttel ment szét a térdem kézimeccsen, tiszta élvezet volt. Aztán nemsokkal ezután a dinamó fordult be az első kerékbe, mert lábbal szoktam bekapcsolni, és kilazult. Viszont a nagy tanyázást megakadályozta az akkoriban divatos diplomatatáska, amit a kormányon viseltem éppen, így csak az csempült el, valamint egy irgalmatlan 88-as lett a kerékben, emiatt 2 kilométeren át húztam-vontam a járgányt, mire beértem a faluba, szintén az állomásról, munkából hazafelé.
( Csak azért tettem közkinccsé, hogy lássátok, már akkoriban sem voltam egyszerű eset...) :)
Ja, és már emitt otthon is volt "esetem", mikor is választanom kellett, hogy a cukorrépás autó elé megyek, vagy egy úttestre kilógó, szabálytalanul parkoló kisteherautó platójának. Az utóbbit választottam, attól viszont masszívan tanyát vertem az oldalamra, de úgy, hogy egy évig csak a vécén tudtam fájdalommentesen ülni, úgy megnyekkentem farokcsontilag. El sem repedt, röntgenezték, kétszer is fel kellett másznom az asztalra, mert elsőre nem sikerült. Attól sem lettem jobban, ülni csak puha párnán tudtam, de a felálláshoz nagyon rá kellett gyúrnom agyilag, el kellett hitetnem, hogy nem fáááj, pedig majd szétestem.
3 megjegyzés:
Hát ez aztán nem semmi!Tudom nem szép dolog ilyenkor neveti, de esküszöm jól kezdődik a napom, hogy ezt a bejegyzésed elolvastam. Habár az is igaz, hogy aki nem fog ezen nevetni, azzal tuti bizti, hogy van valami baj, hisz a történetek előadásmódja,ahogyan leírtad....ááá, az felér egy rövid kabaréval.
Amugy komolyra forditva a szót, minden tiszteletem azon embereké, akik tudják és érzik hogy ők nem szeretnek vezetni és ezt be is tartják.
Egyszerre nevettem és sajnálgattalak. Hogy te hogy' össze bírod törni magad!
No persze én is mentem már versenykeróval sín közé, máskor kontrázni próbáltam rajta, naná, hogy sikertelenül, ügyesen el is feküdtem az aktuális lejtő alján.
A továbbiakra balesetmentes időket kívánok neked!
Még jó, hogy felgyógyultál!
Az igazi urinő nem vezet, hanem viszik-mondták amikor ..autót szeretnék még mindig-de 5 évvel ezelőtt elvittem egy hálisten üres buszmegállót-azóta pihen a jogsim sajnos.
Megjegyzés küldése