2010. július 8., csütörtök

Vásárlásunk története...


Csoda történt, hétfőn apa magával vitt vásárolni. Lidl- Penny Market volt az útvonal a közeli kisvárosban.Mindig ő szokott bevásárolni, főleg az akciós ajánlatokat szem előtt tartva. Most is ez volt a cél, na, kinek kellett venni eledelt? Igen, kutykónak, szalámi és száraz táp formájában.De ha már ott voltam, fürkésztem a Lidiben, vajon lehet-e ilyen kánikulában fonaluk? Volt: Igaz műanyag, de az a 40 dekás fajta, viszont nem túl szép, narancsos színvariációban. ...éééés beletettem! A kosárba, minek neked az Moncsi, van otthon bőven! De ez a szín nincs is. Így vett apa tudatosan fonalat, kicsit fájt neki, de többet nem tette szóvá. Csak azt a 15"kilót" amit sikerült leadnom a két pénztárnál, az ő sérelmére.

Én meg nyavalyogtam, hogy nem is néztük végig az összes polcot. Erre is kaptam egy ajánlatot: Legközelebb, ha megy anyós-mamához, már nyitáskor ott leszünk, engem kitesz, és kedvemre végignézelődhetem a polcokat, a pénztárcát elveszi előtte, na persze, nehogy nagyot zuhanjon a "buxa-indexe".

3 megjegyzés:

Ilona írta...

Jó kis zsákmány lett. Most ebbe a színbe (narancs, piros, citrom mix) vagyok beleesve, és én sem találok az otthon lévő 20 kilóban ilyen színt.

Moncsi írta...

Hát lehet, hogy 20 kilóban nekem sem menne, de itt legalább a triplája van szanaszét, és abban nem volt! :)))

Ilona írta...

Moncsi! Olyan megnyugató, hogy egyáltalán nem extrém dolog amit a fonalak begyűjtésével csinálok. Egy szakértő biztosan pontos diagnózist tudna erről mondani. Viszont folyamatosan bújom az online-fonalas oldalakat, és azért ez már a baj elmélyülését jelzi.

Környe Márciusban